Budapest számos titkot rejt, macskaköves utcái, történelmi parkjai letűnt korok emlékét őrzik. Talán nem is gondolnánk, de távol a Városliget zöldellő fáitól és az Országház impozáns épületétől, Budafok kertvárosi részén egy kevésbé csillogó világ tárul elénk.
A puha mészkőből álló hegyorom, mely korábban a Promontor nevet viselte (jelentése: sziklaszirt, hegyfok) közel száz éves múltra visszatekintve őrzi Budapest szegény családjainak emlékét.
1698-ban ugyanis Budafok, Csepellel együtt, Savoyai Jenő herceg birtokába került. A főként sváb borászokból álló csepeli lakosok, cserébe, hogy megművelik a kopár hegyvidéket, szőlőveszőket, 7 évnyi adómentességet kaptak Savoyaitól. Lakóházat azonban nem építhettek a hegyre, állandó szállásuk a Csepel-szigeten volt. A herceg halála után önálló településként egészen az 1800-as évek végéig folytatódott a szőlőtermesztés a területen. 1886 és 1910 között azonban filoxia-vész söpört végig Európán, így a munkanélkül maradt borászoknak más megélhetés után kellett néznie.
Egyesek gyümölcsfákat ültettek, míg mások a mészkő kitermelésébe kezdtek. A Budafokon bányászott mészkő alkotja többek között a Budai alsó rakpartot is. A bányászat egy két méter mély "udvar" kivályásával kezdődött, innen kezdtek oldalirányú járatokat kialakítani. A munkások hamar rájöttek, hogy olcsó lakhatást biztosíthatnak maguknak, ha az "udvarról" nyíló mélyedéseket lakásként hasznosítják.
Hamarosan több száz barlanglakást alakítottak ki a bányászok, melyek nem csak saját családjuk számára adott otthont, de olcsó megoldást jelentett a többi dolgozó számára is.
Egy-egy udvarban lakások mellett gazdasági épületek is helyet kaptak, így a szerszámok tárolására, valamint állatok tartására is lehetőség nyílt.
Ez az igen olcsó és népszerű lakhatási forma egészen 1950-ig tartotta magát, ám ekkorra már komoly gondot jelentett a komfort nélküli lakások higiéniája. A vezetékes víz hiánya, a szennyvízelvezetés problémája, valamint a barlanglakások egészségtelen klímája komoly járványokat hozott magával. Az utolsó lakó özv. Tóth Győzőné volt, halálával az utolsó barlanglakás is felszámolásra került Budafokon. A legtöbb "udvart" betömték, vagy borospinceként, gombaházakként hasznosították.
Özv. Tóth Győzőné házát azonban az önkormányzat eredeti állapotban megőrizte, és lehetőséget biztosít arra, hogy időutazást tegyünk a múlt századba. A kiállítást előre egyezetetett időpontban bárki megtekintheti, de minden hónap első szombatján szervezett programokkal várják az érkezőket. Egy ilyen szombati napon látogatott el a Manóprogarm csapata is a Veréb utca 4. szám alatt található belső udvaros barlanglakásba.
Az eseményt egy rendkívül érdekes előadással nyitották a szervezők, melyből megtudhattuk a barlangalások eredetét, és a kiállítás tárgyainak történetét. Ezt követően került sor a lakások bejárására, ahol a dohos levegőbe szippantva feltárult előttünk 100 év történelme.
A gyerekek megismerkedhettek korabeli tárgyakkal, a képzett szakemberek pedig készséggel válaszoltak kicsik és nagyok minden kérdésére.
A tervezett látogatás előtt 1-2 nappal kérjük, egyeztessen időpontot a 06 20 447 8333, vagy a 06 20 261 7888 mobiltelefonszámokon.