Érdekes beszélgetések

Hogyan készül Pogány Judit a Bogyó és Babóca filmek hangfelvételére?

A narrációra való felkészülés az egyszerűbb része a munkának. A mesélő szövegét nem húzom alá, az nem kap külön jelölést, mert a narráció a mesélés maga. Legfeljebb csak a vesszőket, pontokat erősítem meg. A szereplők párbeszédeire, szövegeire való felkészülés már izgalmasabb dolog.

Mivel rendkívül sok figura szólal meg a mesékben, és szerettem volna a szereplők személyiségének megfelelő hangokat használni, rögtön a munka kezdetén színeket képzeltem a szereplőkhöz, mert engem a színek nagyon érdekesen befolyásolnak. Tehát minden figurához választottam egy színt. Bogyó és Babóca, a két főszereplő kék és piros színt kapott. A többi szereplőt a típusának, esetleg a méretének, temperamentumának megfelelő színnel húztam alá. Vendelt, a szarvasbogarat fekete, de vékony vonallal, a Barlangi Pókot, aki számomra szintén egy sötét figura, vastag feketével, a méhecskét sárgával, de szaggatott grafit színnel belerajzolva a sárgába, mert a sárga nem elég jól látszik, mint szín. Pihe, a lepkekislány rózsaszínes aláhúzást kapott.

Bartos Erika rajzai is erősen befolyásoltak; fontos, hogy ő milyenre színezte az illető szereplőt. Emiatt a Kukac zöld lett, és ezért Ugri, a szöcskelány, akihez szintén a zöld szín illik, már cikkcakkos zöld vonalat kapott.
Bonyolítja még a jelöléseket, hogy például a kanárikból egy egész család jelenik meg: Lenke, a lány, Kelemen, a fiú, és még három fióka, ezek között is különbséget kell tenni. Nincs annyiféle szín, ahány figura megszólal a mesékben, tehát néha azonos színeket használok különböző árnyalatokban, sőt különböző formákban. A kanári család főszereplője Kelemen, ő az előző szereplőkhöz képest világosabb zöld színt kap, és hiába férfi, majdhogynem asszonyosan dallamosan beszél, ezért az aláhúzása is hullámos vonal lesz. Ha ugyanez megjelenik lányban, akkor a lány egy kicsivel följebb fog beszélni, kicsivel még dallamosabban, az aláhúzásban pedig a zöld hullám és pont, és újra zöld hullám és pont váltogatják egymást. S aztán jön a három különböző hangú kanári fióka. Az első megszólaló nagyon pici testet jelölő vékony, dallamos hangot kap, a következő még ennél is vékonyabb hangú, a legkisebbnek pedig még efölé kell mennie, tehát egészen fönt, magasan kell csivitelnie. Az
aláhúzásuk pedig zöld pontokból áll.

Bővebben: Beszélgetés Pogány Judittal a Bogyó és Babóca felvételek kapcsán

A Fővárosi Állatkertben tett látogatás már önmagában is tartalmas program, ám ha melléteszünk még egy óriási, színes szobát, és néhány játszótársat, garantált a siker. A játszóház felnőtteknek csak egy kedves épület, ahol a gyerekek jól elvannak akár egész nap, még a rossz idő sem okoz gondot. A gyerekeknek ez a világ közepe, az álmok megvalósulása, a tökéletes időtöltés.
Beszélgetés Kovács Virággal az Állatkert játszóház vezetőjével.

M.P.: Amikor belép a játszóházba egy kissrác, mi az első reakciója?
K.V.: Ez attól függ, hogy első alkalommal jön, vagy már járt nálunk. Ha már volt, akkor alig várja, hogy anya levegye róla a kabátot, és futhasson a kedvenc játéka, játékrésze felé. Azok közül, akik először járnak nálunk, van, aki kicsit elveszettnek érzi magát, hirtelen azt sem tudja, merre induljon. Ilyenkor nagy segítséget jelent, ha valamelyik játékmesterünk bemutatja a játszóházat, de vannak olyanok is, akik az első ámulat után minden egyszerre akarnak kipróbálni.
M.P.: Egy nap alatt ki lehet próbálni az összes játékot?:)
K.V.: Szerintem ezt még senki nem próbálta, de biztos vagyok benne, hogy ez lehetetlen vállalkozás. Több száz játékunk van, nem könnyű mindegyiket kipróbálni. Aki rendszeresen jár hozzánk, az sem unja meg a játékainkat, hiszen ha már végig is játszotta mindegyiket, mire a végére ér, az elsőt már rég elfelejtette.
M.P.: Melyek a legkedveltebbek?
K.V.: Az, hogy kinek mi a legkedvesebb, függ a gyerek korától, nemétől, érdeklődésétől. Szerintem az egyik legkülönlegesebb hely a horgásztavunk, a pecáZOO, amit a kicsik is nagyon kedvelnek. Nincs még egy olyan játszóház, ahol ilyennel találkozhatnak a gyerekek. Emellett van mászókánk, csúszdánk, homokozónk mindez zárt térben, és persze nem hiányzik az elmaradhatatlan ugrálóvár sem. A kisebbek a babakonyhát, a nagyobbak a társas részt is nagyon szeretik.

Bővebben: Nálunk csak a játék számít

Telefonon sikerült elérnünk a világ leghíresebb parafenoménját, aki képes a saját elméjével kanalakat elhajlítani. Uri Gellert kérdeztük a képességeiről, a korai évekről. Az interjú eredeti szövege dőlt betűvel olvasható.

M.P.:Mi volt a reakciója, amikor először észrevette, hogy különleges energiával rendelkezik? Emlékszik még, hogy mikor történt ez?

U.G.: Először akkor vettem észre, amikor magyar származású édesanyámmal voltam. Tel Avivban, Izraelben, a konyhánkban voltunk, amikor egy kanál elhajlott és eltört a kezemben. Abban a pillanatban nem tudtam mi történt, azt gondoltam semmi különös, ez minden gyerekkel megesik. Később az iskolában mutogattam mindenkinek a képességemet. Körülbelül 6-7 vagy 8 éves gyermek lehettem, aki nem hétköznapi dolgokat tudott végrehajtani az elméjével. Végül elfogadtam, hogy más vagyok, mint a többi gyerek, mint például akik fociztak, zongoráztak, énekelni tanultak. Tudtam, hogy különleges képességgel rendelkezem, amit a jövőben képes leszek megfelelően használni.

U.G. (eredeti nyelven): I first realized, when I was with my mother, who of course was Austrian Hungarian. We were in our kitchen in Israel in Tel Aviv and the spoon bent and broke in my hand. And that moment I did not know what it was, I thought it was just normal that it happens to everybody, every child. But in school I continued to demonstrate my abilitiy in my skills. So I was about 6-7-8 year old child who showed unusually demonstration of mindpower. And I just accepted that I were different that all the other children who, I dont know one was a footballplayer, another pianist, singer. I had this very unusually talent and I just knew that some day I will be able to use it.

M.P.:Tudatában volt annak amit tett, vagy csak úgy történtek a dolgok maguktól?

U.G.:Csak úgy történtek.Aztán persze tovább fejlesztettem ezt, különböző bemutatókat tartottam a gyerekeknek az iskolában. Az álmom pedig az volt, mivel nagyon szegények voltunk, hogy megragadva ezt a képességet nagyon sikeres legyek vele, és nagyon híres legyek és persze nagyon gazdag. Mindezt azért, mert szerettem volna ha az édesanyámnak nem kell többé dolgoznia. Szerettem volna venni neki egy új televízió készüléket, szerettem volna szép helyekre elvinni őt, szóval ez az ami késztetett engem a karrierem elején.

U.G. (eredeti nyelven):It just happened. And with my mind I developed an act, developed some kind of demonstartion to show all the other children in school. And my dream was, becuase we were very poor, my dream was to pick this talent and be very succesfull with it, and become very famous, and very rich, because I wanted my mother to stop working. I wanted to buy her a television set, I wanted to get her to a better place, so that was what pushed me in the begining of my carrier.

M.P.:Mégis hogyan tud hétköznapi életet élni ezzel a képeséggel? Használja ezt otthon a mindennapokban is megkönnyítve ezzel az életét?

Bővebben: Beszélgetés Uri Gellerrel, a kanálhajlítás kitalálójával

A Bűvös Mesetorna című kiadvánnyal kapcsolatban már sikerült megszólaltatnunk Béres Alexandrát, ezúttal Ganxsta Zolee-t kerestük fel otthonában, hogy kifaggassuk kislányához fűződő mély kapcsolatáról, jövőbeni terveiről és gyermeki énjéről.

M.P.:Mivel foglalkozol mostanában?
G.Z.:A Dumaszínházban a RoastShow című előadást csináljuk, már körülbelül egy éve. Vannak pesti előadások, de turnézunk országosan is.  Aki nem ismeri a RoastShowt, annak röviden: Én vagyok a célszemély, akit roastolnak, azaz “megégetnek”. Úgy is mondhatjuk, hogy ez a megégetjük az ismert parasztot műsor. Van egy kis csapat, többek közt Kis Ádám, aki nagyon nagy barátom, zseniális figura. Úgy szokott bemutatkozni, hogy nemzetközi hírű pörkölő vagyok. Rajta kívül van még a Kovács András Péter, a Dombovári István, a Kormos Anett, és a Benk Dénes. Ők roastolnak engem és a végén visszanyomom őket. Nekem is van egy 15 perces lehetőségem a végén, amikor visszavághatok. Kérdezhetnek bármit.

M.P.:Előre megbeszélt kérdések vannak?
G.Z.:Van egy gerince a műsornak és mindig improvizálunk hozzá. Ettől lesz igazán jó.
Az egyik alkalommal Kovács András Péteren azt figyeltem meg, hogy miközben engem roastolnak, egyébként mögöttem ilyenkor vetítések mennek, szóval miközben ott ülök kint a trónon, Péter mindig annak a helyére ült le aki éppen nem jött el, a végén mondtam neki hogy b…meg olyan vagy mint egy menhelyes kutya. Még saját helyed sincs!
Ez annyira tetszett mindenkinek, hogy bent tartottuk, mint show elem, azóta mindig mondom neki, hogy nehogy ugyanoda üljél le mindig, ülj mindig máshova.
Egyébként a Dumaszínházban ez a roast mindig telt házas. A 20. előadás ment le most múlt héten szerdán a pestiben, pénteken megyünk Fehérvárra, ahol 2 teltházas előadásunk lesz. Onnan átmegyek Szombathelyre Kartel koncertre. A Junkiest megkértem, hogy cseréljünk, kezdjék ők a bulit, mert én csak a második bulira érek oda. Sűrű napom lesz, aztán szombaton Sex Action születésinapi bemutató koncert, mert a Sex Action idén 25 éves. Sűrű hétvége lesz. Vasárnap pedig Zazikámmal, Zoéval megyünk ki a jégkorong felhangoló meccsre, Magyarország, Szlovénia. A srácok mennek ki a VB-re, Lengyelországba, Krakkóba, ahova én is megyek velük. Oda a Zozika nem jön, mert iskola van.

M.P.:Szereti a jégkorongot Zoé?
G.Z.:Abszolút élvezi. Egyszer kivittem magyar focira, és azt kérdezte, hogy ez mi? Hát mondom: "Ez foci!" Mire ő: "Ez?"

M.P.:Ettől függetlenül Zoé is királylányos kislány?
G.Z.:Királylány és közben fiús is. A kettő van összeöntve. “Van ma este meccs apa? Én azt szeretnék nézni!” Persze közben meg nagyon rózsaszín, például fiús cuccokat nem vesz fel. Kicsit kettős személyisége van, mint apának:) Nem kellett fiúsítanom, fiúsította ő saját magát, viszont még így is csaj maradt. Ez nagyon érdekes.

M.P.:A Buda Gáborék (Alma Együttes) készítettek egy dalt a 20 éves Kartel jubileumra. Kitől származik az ötlet?
G.Z.:Amikor a Bűvös Mesetorna  DVD-t készítettük, megkérdeztem tőlük, hogy lenne-e kedvük csinálni egy számot a lemezre, mondjuk a Stricik és kurvákat. Vállalták a felkérést, a címet azonban “Picik és Durvák”-ra változtatták :)
Egyébként a szám eredeti verzióját még mindig játsszuk. Mondom, ilyen kettős személyiség vagyok, egyrészt apuka, és a Minimaxon hülyéskedek, másrészt az esti fellépéseken gengszter rapper, amikor ugyanúgy megy a vadulás, mint régen.

M.P.:Szoktatok járni a Zoéval játszóházba, ugrálni, őrjöngeni?

Bővebben: Ganxsta Zolee interjú - Kettős személyiség vagyok...

Olvasóink értékelése: 1 / 5

Gerald McBoing Boing egy 6 éves kisfiú, aki szinte minden hangot tud utánozni. A történet akkor kezdődött, amikor Gerald két éves volt, s amikor beszélni kezdett, tudjátok mit mondott? Nem mondott ki szavakat, hanem csak azt, hogy BOING BOING!

Az 50-es években sikeresen futó rajzfilm 2005-ben új köntösbe öltözött, John Derevlany jóvoltából. John egy picit átírta, még feldolgozhatóbbá tette az óvodás korosztály számára a történetet. 52 epizód született, rengeteg örömet és nevetést okozva a nézőknek. John Derevlany, Los Angelesben élő íróval és producerrel beszélgettünk a sorozat születéséről és az egyéb munkásságáról.

M.P.:A weboldaladon a következő szavakkal jellemzed magad: író, producer, játék dizájner, teljeskörű média srác. Melyik vagy leginkább?

J.D.:Egy picit mind én vagyok - író, producer, játék dizájner, stb. Ez azért van, mert manapság a médiában csak kevés projektem fut egy időben. Amikor egy új projektet fejlesztek, megpróbálok egy sztorit kreálni köré, amit aztán a több kommunikációs csatornán, mint például  TV showk, játékok, iPhone vagy iPad alkalmazások, weboldalak, kiadványok, játékok, és néha kalandparkokon keresztül tudok népszerűsíteni.

Amikor például egy régi történethez nyúlok hozzá, a készítés során több korszerű, interaktív elemet is alkalmazok. Nem teljesen ez volt a helyzet a Gerald McBoing Boing"-gal, mivel az 10 éve, még azelőtt készült, hogy ezek az új technológiák teret nyertek volna. Ez inkább a következő 2013-ban készülő sorozatomra, a Lego’s “Legend of Chima,” –ra jellemző.

M.P.:Miért éppen a Gerlad McBoing Boing sorozatot dolgoztad fel. Az eredeti egy 1950-es évekbeli animációs sorozat.

Bővebben: Gerald McBoing Boing - Interjú John Derevlanyvel, a 2005-ös rajzfilm megalkotojával

Olvasóink értékelése: 5 / 5

Iskolában, buszon, vagy csöndben elmerülve is szórakozást és logikai fejlődést biztosít az idén negyven éves Rubik-kocka. Bár elsőre nehéznek tűnik a kirakása, megtanulni sohasem késő, és megoldásával az Aha-élmény garantált. Kalandos útja során eljutott a világ összes pontjára, nincs olyan hely, ahol ne ismernék. Rubik Ernő találmánya pedig egyértelműen bizonyította, hogy a digitális világban is szükség van kézzel fogható és gondolkodásra késztető játékra.

M.P.:Igaz, hogy a Bűvös-kocka eredetileg szemléltetőeszköznek készült? Hogyan kezdett el terjedni, mint játék?

R.E.:Valóban: a kocka születésekor egyetemi tanársegéd voltam és a testek térbeli mozgása (is) foglalkoztatott. A három dimenziós mozgások, az ábrázoló geometria oktatása is komoly kihívást jelentett. Ennek kapcsán kezdtem el a kockán dolgozni. Amikor elkészült, rögtön biztos voltam benne hogy a hallgatóimnál sokkal szélesebb érdeklődésre számot tartó dologra bukkantam. A játékpiac lelkesedése mérsékelt volt: túl nehéznek tartották a feladványt. Amikor pedig Magyarországon már évek óta kereskedelmi forgalomban volt a kocka, a nemzetközi partnereknek meg kellett küzdenie a szocialista gazdaságok sajátos működésével is. Végül 1980-ban került ki a kocka "nyugatra", majd két év alatt százmilliós nagyságrendben vettek belőle.

M.P.:Az Egyesült Államokban az oktatásban is megjelent a Rubik-kocka, Magyarországon sem lenne hátrány megtenni ezt a lépést. Ön miként vélekedik az oktatásba történő esetleges bevezetésről?

R.E.:A kocka visszatérését az oktatáshoz az utóbbi évek egyik legfontosabb eredményének tartom. Az Egyesült Államokban több ezer iskola használja speciális tananyagunkat, amely egyre inkább elterjed a világ más tájain is. Nagy öröm lenne számomra, ha idehaza is hasonló érdeklődést tapasztalnék a tanárok, iskolák részéről.

M.P.:Ön szerint az ilyen szintű logikai gondolkodást mikortól, és miért érdemes fejleszteni a gyermekeknél?

R.E.:Az utóbbi években számos kutatás igazolta, hogy a logikai gondolkodás alapjai velünk született képességek. Ennek megfelelően igaz lehet, hogy ezek fejlesztését "nem lehet elég korán kezdeni". Ugyanakkor nem vagyok a gyerekek "agyon-fejlesztésének" híve: a kocka sikerét is abban látom, hogy a nagyon összetett és komoly szellemi erőfeszítést kívánó feladat egyúttal érzelmi bevonódással jár együtt. Hasonlóképpen úgy érdemes a gyerekek képesség-fejlesztését megtervezni, hogy azt ne kényszerként vagy feladatként, hanem érdekes felfedezésként éljék meg. Meggyőződésem, hogy a kíváncsiság bátorításával adhatjuk a legtöbbet ezen a téren.

M.P.:Milyen feltételeknek kellene teljesülni, hogy napjainkban egy logikai játék népszerűvé váljon?

Bővebben: A hódító kocka, és ami mögötte van – interjú Rubik Ernővel

Olvasóink értékelése: 5 / 5

Minden szülő azt szeretné, hogy a gyermeke egészséges legyen. Ezt főként gyermekkorban tudjuk megalapozni, tudatos neveléssel. Magnús Schevinggel beszélgettünk az egészségről, az egészséges életre való nevelésről. A beszélgetés első felében kérdéseket gyűjtöttünk gyerekektől, amiket Sportacus válaszol meg. A második részben pedig Magnús Schevinggel, a 3 gyermekes apukával beszélgettünk a Lazy Town projektről. Kevesen tudják, hogy Magnús fiatal korában tornász bajnok volt, 1992-ben egyéni férfi aerobikbajnok, 94-ben és 95-ben kétszeres Európa bajnok lett, majd 94-ben az év sportolója Izlandon. Ezek után megalaította a LayzTown Entertainmentet, a céget ami könyveket, videókat, játékokat és sportszereket gyárt, és az egészséges életmódra tanítja a lurkókat. A hazánkban is közkedvelt LazyTown (Lustaságok) sorozatban Ő alakítja Sportacust, a gyerekek segítőjét.

Elsőként a gyerekek Sportacushoz intézett kérdéseiből válogatva:

M.P.:Kedves Sportacus, miért élsz egy Zeppelinen?

Sportacus:Azért, mert a SportHajóból csodás kilátás nyílik LazyTown-ra és a hajóval könnyen oda tudok utazni, ahol szükség van a segítségemre, ha valaki bajba kerül.

M.P.:Hogyan gondolsz Rosszvér Robira? Milyen a kapcsolatod vele?

Sportacus:LazyTown minden lakója a barátom, még Robi is. Bár Robi azt szeretné, hogy LazyTown lakosai lusták maradjanak, tudom, hogy a lelke mélyén ő is jó ember.

M.P.:Élnek mások is LazyTown-ban, olyanok, akiket esetleg mi nem ismerünk?

Sportacus:Persze, és vannak látogatóink is a városban, például Pablo Fantastico, a mediterrán szakács, aki imád focit nézni.

M.P.:És nekik is segítesz, ha szükségük van rád?

Sportacus:Természetesen. Ha valaki bajba kerül, én mindig segítek, nem számít, hogy kiről van szó.

Beszélgetés Mr. Schevinggel:

M.P.:Tegnap a 3,5 éves kislányomtól, Csengétől érdeklődtem, hogy mit kérdezne Sportacustól, ha feltehetne neki egy kérdést. A lányom kérdése így hangzott: „Ha mindennap sportolunk, az azt jelenti, hogy mindig fiatalok maradunk?” Úgy gondolom, megértette, hogy mi LazyTown létezésének üzenete a világ számára. Neked mi volt az eredeti célod, amikor elkezdted a LazyTown projektet?

M.S.:Úgy 20 évvel ezelőtt rádöbbentem, hogy nincs olyan mozgalom a világban, amely egészségre, egészségtudatosságra segítené nevelni a gyerekeket. Rájöttem, hogy meg kell tanítani a gyerekeket az egészséges életmódra. Ezáltal született meg a LazyTown ötlete; egy gyerekeknek szóló televíziós show és szórakoztató márka, amely arra bátorítja a kicsiket, hogy egyenek egészségesen, játszanak sokat, legyenek aktívak és játékosan nevelni őket arra, hogy egészségesen akarjanak élni.

M.P.:Mit gondolsz, mikor kell elkezdenie egy szülőnek figyelmet fordítania arra, hogy a gyermeke egészségesen étkezzen és sportoljon? Van olyan pont, amikor azt kell mondani, már túl késő?

Bővebben: A sport játék legyen, ne kényszer… Beszélgetés Sportacussal (Magnús Scheving) a Lazy Townból

A magyar animációs kultúra egyik legkiemelkedőbb alakjának nem kisebb siker sorozatokat köszönhetünk, mint a Vizipók-csodapók vagy a Magyar népmesék televíziós változata. 1995-ben a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztjével tűntették ki, de emellett az Olasz Filmszövetség díját is és Balász Béla díjat is kapott. Mikulás Ferencet kérdeztük a hazai animációs filmgyártásról.

M.P.:Az egyik legnépszerűbb hazai animációs filmsorozat a Magyar Népmesék. Egy-egy epizód elkészítése kb. mennyi időt vett igénybe? Hány ember dolgozott rajta?

M.F.:A Magyar népmese sorozatot egy speciális szériának tekintettük, inkább szerzői filmek egymásutániságaként kezeltük, gyártottuk. Ez azt jelentette, hogy viszonylag hosszabb ideig készítettünk egy filmet, mint egy tényleges sorozat egy-egy epizódját. A képesforgatókönyvtől az adáskópiáig 6-8 hónap telt el. Egy filmet általában három fő rajzolt, a munkában természetesen részt vett a film rendezője, a gyártásvezető, a kifestők, az operatőr, a zeneszerző, a hangmérnök, a színész, stb.

M.P.: Szabó Gyula hangja meghatározó volt ebben a sorozatban. Gondolja, hogy nélküle is ennyire sikeres lett volna? Mi lehet, a több mint 30 éve tartó siker titka? Szabó Gyula, a történetek, vagy a tökéletesen kivitelezett  animáció?

M.F.:A népmese sorozat sikere több okra vezethető vissza. Azt hiszem az utóbbi évtizedekben nagyon sok magyar embernek fontos volt és egyre fontosabbá vált a nemzettudat. Szívesen fogadták az emberek a nemzeti kultúrához köthető művészeti alkotásokat.

Irodalmi alapanyagként az eredeti gyűjtéseket használtuk fel – nem az írók által feldolgozott változatokat – ezzel megőriztük a magyar nyelv nagyon sok archaikus szépségét.

Jók a történetek.

A filmek képi világának kialakításánál a történelmi Magyarország egy-egy tájegységének díszítő művészetét használtuk fel. A Kaláka együttes pedig népdal feldolgozásokkal zenésítette a filmeket. Az animációnál gyakran használtunk eredeti és humoros megoldásokat.

Bővebben: A népmese örök - Beszélgetés Mikulás Ferenccel, a Magyar népmesék sorozat kitalálójával