Érdekes beszélgetések

Vizipók-csodapók, Mirr-Murr, a kandúr, Pom Pom meséi, Misi Mókus kalandjai, A nagy ho-ho-horgász, A legkisebb ugrifüles, Az erdő kapitánya, Vili, a veréb, Frakk, a macskák réme, Gusztáv… Mi a közös ezekben a jól ismert rajzfilmekben? Mindegyiknek a főcím és betétdalait Pethő Zsolt szerezte. Méltán lehetünk büszkék rá, hiszen a 40 év elteltével még mindig nap mint nap dúdoljuk ezeket a kedves dallamokat. A Magyar Köztársasági Ezüst Érdemkeresztjével kitüntetett zeneszerzőt kérdeztük a zeneírás rejtelmeiről.

M.P:Egy zeneszám születésének első gondolatánál benne van, hogy az egy rajzfilm betétdal lesz?

P.Zs.:Természetesen benne van, hiszen a dal ebben az esetben nem önmagában születik, hanem célzottan a filmhez készül.

M.P:Mennyiben más egy rajzfilmhez zenét szerezni, mint egy "klasszikus slágert" megírni?

P.Zs.:A kettőt nem hasonlítanám össze, hiszen alapvető különbség van a két műfaj között. "Slágert" (dalt, stb.) írni technikailag "egyszerű" folyamat. Rajzfilmzenét írni, a zenén belül is, speciális területet jelent. A filmzene alapja - nevében hordozza - a film. A filmzenében nem lehet a tisztán zenei eszközöket, formákat, stb. önmagukban használni, hiszen alkalmazkodni kell a film történéseihez, hangulataihoz, időbeni elrendeződéseihez, stb. Alkalmazott zene!

M.P:Vannak kritériumok, aminek meg kell felelnie egy szerzeménynek, ha azt főcímhez szánják?

Bővebben: Gyermekkorunk kedvenc rajzfilmslágerei - Beszélgetés Pethő Zsolt zeneszerzővel

Mit jelent a zene az Utódok 2 szereplői számára? Szombaton jön a népszerű film mágikus folytatása a Disney Csatornára, ebből az alkalomból Dove Cameron-t és Sofia Carson-t kérdeztük.

Dove Cameron: „A zene az életem!”

Dove a filmben Mal-t, Demóna lányát alakítja

Dove, mit jelent számodra a zene?

A zene az életem. Az agyam és a gondolataim zenére működnek, illetve a különféle hangulataimat is erősen befolyásolja. A lágyabb zenére alszom el, a dallamosabb zene pedig erősen motivál. Állandóan zenét hallgatok, és folyamatosan megihlet.

Mikor fedezted fel, hogy tudsz énekelni?

Nagyon fiatalon kezdtem énekelni, nem is nagyon emlékszem olyan időszakra, amikor ne énekeltem volna. Mindenesetre énekórákat körülbelül 8 évesen kezdtem el venni. Azóta állandóan énekelek.

Hogy jellemeznéd az Utódok 2 zenéjét?

Fantasztikus, ikonikus és eszméletlen. Még jobb, mint az első részben. Alternatív és szórakoztató.

Melyik a kedvenc dalod a folytatásból?

Bővebben: A ZENE ÉS ÉN

A lufihajtogatás végtelenül kreatív és szórakoztató, ám a vicces figurák mögött komoly munka van. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint Dömötör Zsolt világbajnoki címe, és számos egyéb elismerése, amit a lufis szakmában szerzett.

M.P.:Hogy telik egy lufihajtogató átlagos napja?
D.Zs.:Ez változó, függ attól, hogy a megrendelt szülinapi lufi figurának mire kell elkészülni, vagy mikor kell fellépnem. Ez a legelső és egyben a legfontosabb, ehhez igazítom a napi rutin feladatokat. A napi 4-5 óra gyakorlás és kísérletezés, angol óra, erdei tekerés (persze biciklivel) és az interneten tartani a külföldi kollégákkal a kapcsolatot.
M.P.:330 lufihajtogató közül lettél az első tavaly, az Egyesült Államokban megrendezett világbajnokságon, mi volt az első gondolatod, miután megtudtad, hogy nyertél?
D.Zs.:Nem akartam hinni a szememnek, annak ellenére, hogy tudtam, hogy ezzel nyernem kell.  Egy nagyon jól megtervezett szúnyog figurát hajtogattam.  Hosszas kutatómunkával kezdődött (miután megvolt az ötlet), hogy a lehető legjobban hasonlítson. Nagyon sok szempont, kritérium volt, aminek meg kellett felelni, próbáltam mindenre odafigyelni. És sikerült!
M.P.:Pályafutásod alatt eddig melyek voltak a legmeghatározóbb pillanatok?
D.Zs.:Úgy gondolom, hogy az első ilyen pont, amikor óvodás koromban elvittek egy bűvész műsorra, és ott láttam azt a fajta lufit, amire csomót kötöttek. Azóta tart ez a szerelem. Aztán az első lufi figuráimmal elért sikerek baráti körökben. 2005-ben az első magyar versenyem, amit meg is nyertem, 2006-ban az első nemzetközi versenyem, ahol ezüstérmet sikerült megszereznem. 2010-ben a világbajnokságon 3. helyet sikerült megszereznem egy kis süni figurával, ami különlegessége, hogy egyetlen egy lufiból készült. 2011-ben világbajnokságokon megszerzett első helyezésem. Nagy örömmel tölt el, hogy 2010-től átadhattam a tudásom egy lufihajtogató tanfolyam keretében, és sikeres vizsgát tettek a tanítványaim. (2012. április 3-án indul ismét)

Bővebben: Lufiban profi – interjú Dömötör Zsolt lufihajtogató világbajnokkal

Az Egy rém rendes családban Bud Bundyként elhíresült, kezdetben félénk kamaszból tapasztalt sitcomos, valamint rapper és klubtulajdonos lett. A jelenleg zenével, szinkronnal és online sorozattal is foglalkozó David Faustino egyenesen Los Angelesből válaszolt kérdéseinkre.

M.P.:Megjártad a gyereksztárok útját, milyen előnyökkel és buktatókkal járt?

D.F.:Előny, hogy bejárod a világot, pénzt keresel, sok emberrel találkozol, jól érzed magad, egy menő műsorban szerepelsz és gyönyörű nőkkel találkozol. :) Hátrány, hogy nem egy átlagos gyerek életét éled és túl gyorsan felnősz. Az emberek folyton hízelegnek neked, s ezért úgy érzed, hogy különleges vagy. Ez pedig nem tesz jót egy párkapcsolatnak sem. :)

M.P.:Hogy tekintesz az Egy rém rendes család időszakára? Van esély arra, hogy újra összeálljatok?

D.F.:Mindenki az újraegyesülést firtatja… Folyamatosan kérdezgetik a Facebookon, a Twitteren, és a rajongók az utcán is, hogy összeállunk-e újra, lesz-e mozifilm vagy ilyesmi. Az őszinte válaszom, hogy tényleg nem tudom. Évek óta hallok ezt-azt, de majd kiderül!

M.P.:Milyen volt a kamasz David Faustino, és mennyire tudtad megszokni, hogy sokan a sorozatbeli karaktereddel azonosítottak?

D.F.:Kamaszként, még a az Egy rém rendes család kezdetekor is, nagyon félénk voltam. Aztán úgy 15 éves korom körül eléggé megvadultam. Akkoriban kifejezetten dühített, hogy azonosítanak a szereppel, de ahogy idősödtem, megtanultam ezt felhasználni más munkákban, szakmai kapcsolatok kiépítésénél, illetve a hip-hop műfajon belül, hogy megismerjem példaképeimet, akikkel immár együtt dolgozom a zenei projektjeimben.

M.P.:Tegyük fel, volt egy rossz napod, de a forgatáson a vicces figurát kellett hozni, miként lehetett ezt hitelesen megoldani?

Bővebben: Fel kell venni a maszkot… – interjú David Faustinóval (Bud Bundy)

Te is arra gondolsz, amire én B1? Úgy gondolom, hogy igen B2!

Azt a sajtos bajszát!

Mindig elmosolyodunk ezeken a végtelenségig ismételhető sorokon. A két ügyetlen Banán történetéről van szó, akiket mindig átráz a Sapkás Patkány. Furcsa karakterek, még furcsább történetekben.

A napjainkban futó sorozat íróját, a magyar származású Kevin Nemeth-et kérdeztük a történetről.

M.P.:1967-ben volt egy dal a Pizsamás Banánokról, mondhatjuk azt, hogy az ötlet innen származik?

K.N.:Igen, úgy gondolom, hogy az eredeti sorozathoz az ötletet ez a dal adhatta.

M.P.:Kérlek mesélj arról, hogy hogyan született a Pizsamás Banánok sorozat.

K.N.:Az eredeti sorozat az  Australian Broadcasting Corporation-nél készült házon belül. Ez jóval az általam elkészített új sorozat előtt történt, így igazából az eredeti részek születéséről nem sokat tudok mesélni.

M.P.:Mik a különbségek az 1992-es sorozat és a mostani részek közt?

K.N.:A fő különbség, hogy a mostani részekben megnyílt a Banánok előtt az egész világ. Az eredeti részek egy-egy kisebb helyszínen játszódtak, ameddig az új részekben a Banánok le tudnak menni a tengerhez akár, vagy mászhatnak hegyet is, játszhatnak a tengerparton, vagy akár végigsétálhatnak egy erdőn. Sokkal többet és újabb történeteket tudunk elmesélni ebben a nagyobb világban.

M.P.:Hogyan alkottad meg a karaktereket? Egy picit váratlan és nem túl hétköznapi sorozatot készíteni banánokról, akik pizsamában élik életüket, vagy például a patkányról, aki sapkát visel és boltja van.

Bővebben: Azt a sajtos bajszát - Beszélgetés Kevin Nemeth-tel, a Pizsamás Banánok írójával

"Szerintem sokkal nehezebb gyerekeknek énekelni, mert ők nem udvariaskodnak, őszinték, ha valami nem köti le őket, elfordulnak a színpadtól és mással kezdenek foglalkozni. Komoly kihívás lekötni őket, de nagyon jól fogadják a koncerteket. Ugrálunk, szaladunk, bégetünk, ollézunk együtt, és mindeközben a felnőttek is jól szoktak szórakozni."

Bíró Eszter

M.P.:Az Állati Zenés ABC mondhatni igazi családi vállalkozás, hiszen a zenéket gyermekeid édesapja, Födő Sándor „Fodo” szerezte. Mennyire volt zökkenőmentes a közös munka?

B.E.:Sanyival készítettem az első szólólemezemen kívül az összes albumomat. Mivel 2007 óta dolgozunk együtt, kialakult egy munkafolyamat, amiben meghagyunk a másik számára annyi művészi szabadságot, amennyi csak lehetséges. Sanyi írja a zenéket, én ötletelek, illetve koordinálom a technikai részét a kiadványnak, és persze közösen gondolkodunk végig. Fontos, hogy az évek során Sanyival összecsiszolódtunk művészileg is, és néhány balkanyar után rájöttünk, hogy mi áll jól nekem zeneileg, szövegileg. Minden esetben együtt hozzuk a döntéseket, legyen az szakmai vagy anyagi jellegű. Persze megvan az a nagyon szűk kör, illetve az alkotótársaink, akiknek a munka során kikérjük a véleményét, de mivel mi látjuk át a teljes koncepciót, a végső döntéseket is mi hozzuk. Egy munkafolyamat mindig kombinált és sosem teljesen zökkenőmentes, mert sok szempontot kell figyelembe venni, és sokszor egy lemez elkészítése egy évet is igénybevesz, ami olykor megterhelő az egész család számára. Ugyanakkor a közös ízlésvilág és célok okán nincsenek vérremenő vitáink, élvezzük az együtt gondolkodást, zenélést, és bár minden közös projektünk között másokkal is dolgozunk együtt, nagyjából kétévente szeretünk újra együtt alkotni.

M.P.:Mekkora szerepet játszott a lemez ötleténél és megvalósításánál, hogy te magad is édesanya vagy?

B.E.:Nagyot! Biztosan nem jutott volna eszembe a magyar ábécéről énekelni, ha nincsenek gyermekeim. Mint édesanya folyton nyitott szemmel járok-kelek, és ha valami színvonalas, kicsiknek szóló zene vagy könyv kerül az utamba, boldogan megszerzem nekik. Persze mindig is imádtam a meséket, még 3., 4. osztályban is tibeti és más egzotikus tájakon játszódó meséket olvastam, és a mai napig imádok animációs filmeket nézni.
Amikor óvodás korba lépett a kislányom, arra a felfedezésre jutottam, hogy nagyon kevés anyag foglalkozik az ABC betűivel mai, humoros formában, kevésbé versszerűen, mint inkább játékosan megszerettetve a betűket. Innen jött az ötlet, hogy olyan minőségi, élő hangszereken megszólaló zenét énekeljek a gyerekeknek, ami nem csak szórakoztat, hanem szinte észrevehetetlenül, játékosan oktat is, ami formálhatja az értékrendjüket és a humorérzéküket is.

Bővebben: Beszélgetés Bíró Eszterrel

Németh Erika, a Minimax Gyerekhajó szervezője, a hajózás szerelmese. A hajókhoz és a vízhez különleges kapcsolat fűzi. Minden évben megszervezi és személyesen át is éli a Minimax Gyerekhajó élmény dús programjait, mert hisz benne, hogy egy családi nyaralás alkalmával mindenkinek jár az igényes és tartalmas kikapcsolódás.

A hajózás mindig különleges élmény, de a gyerekeknek egy hajón is igényük van a játékra, zenére és közös családi pillanatokra. A nyaralás alatt minden szülő igyekszik izgalmas programokkal színesíteni a strandolós, fürdőzéses napokat. A Minimax Gyerekhajó programsorozat egy vidám, zenés, játékokkal tarkított, kikapcsolódás, mely a család minden tagjának emlékezetes marad. Németh Erikát kérdeztük a programról és a nyári tervekről.

Mikor kezdődött a Balaton-szerelem az életedben?

Gyermekkoromban sajnos nem sok lehetőségem volt a Balatonnál nyaralni, ám ezt most igyekszem bepótolni! A Balaton és köztem csupán hat éve kezdődött a szerelem. Belecsöppentem egy vitorlás csapatba, melynek tagjaként nem csak a partról nézhettem a vizet, hanem a vízről is nézhettem a partot. Innen teljesen más érzés lett minden! Szerencsés vagyok, mert számtalan vitorlás versenyen részt veszek, így ismerem a Balaton minden zegét-zugát. A szívembe lopta magát Badacsony, a Keszthelyi öböl, a Tihanyi félsziget…A Balaton minden részének megvan a maga különlegessége, szépsége, a maga nappala és a maga éjszakája.

Hogyan jött az ötlet, hogy elindítsd ezt a családi rendezvényt Balatonon és Budapesten?

Bővebben: Interjú Németh Erikával, a Minimax Gyerekhajó szervezőjével - Első hajó indulás: május 8., Budapest

Elkopott kifejezés a „mese habbal”, és nem is feltétlenül helytálló, mivel a hab néha összemegy, a mese pedig reálisabb lehet, mint a valóság. Stílusos és kalandokkal bővelkedő élettörténet mellett azonban tanulságot, tapasztalatot, és a fantázia világa iránti fogékonyságot lehet átadni, olyan köntösbe burkolva, mely szórakoztatónak hat, mégis mellette komoly tartalommal bír. Döbrentey Ildikó válaszolt kérdéseinkre, közelebb hozva egymáshoz a mese egyre távolodó fogalmait.

M.P.: Mihez köthető a mese iránti szeretete, honnan erednek a gyökerek?
D.I.:Kispesten gyerekeskedtem az ötvenes években, a Klapka utcában, az iparosok utcájában. Élt ott órás, pék, cipész, asztalos, kőfaragó, varrónő, géplakatos, még egy tejkaramella illatú cukorkagyártó is. Nagyapám mintakészítő mester volt. Tágas műhelye a kertünk végében terpeszkedett, forgács- és fűrészpor illatot, s a fűrészgépek, esztergagépek muzsikáját, meg a tanoncok füttyszavát ontva magából. Egészen az államosításig nagyapám huszonöt alkalmazottat foglalkoztatott, vagyis huszonöt családnak adott kenyeret. Itt nőttem fel, egy kis családi kolóniában, szülők, nagyszülők, nagynénik, nagybácsik biztonságos védőhálójában. Jöhetett az államosítás, a kettős mérce, a szegénység, engem akkor is valóságos mesevilággal vett körül szüleimnek és a többi felmenőmnek rendíthetetlenül derűs személyisége, nagylelkű szeretete. Hét unoka játszott együtt a hatalmas kispesti udvarban. Egyaránt szerettünk bodobácsokat bámulni, botokat tördelni, nedves földre szörnyeket rajzolni, nyári esőben félmeztelenül rohangálni, fára mászni, onnan leugrálni, bújócskázni, illatos fűrészporban meg gyaluforgácsban hemperegni. Minden mesém abban az anyagilag szűkös gyerekkorban gyökerezik, amelyben én, hála szüleimnek és az örök gondviselésnek, mégis királykisasszonynak érezhettem magamat.

M.P.: Miként képes a képzeletbeli elemeket átültetni a valóságba, mi az átadás módja?

Bővebben: Beszélgetés Döbrentey Ildikóval a meséről

A magyar animációs kultúra egyik legkiemelkedőbb alakjának nem kisebb siker sorozatokat köszönhetünk, mint a Vizipók-csodapók vagy a Magyar népmesék televíziós változata. 1995-ben a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztjével tűntették ki, de emellett az Olasz Filmszövetség díját is és Balász Béla díjat is kapott. Mikulás Ferencet kérdeztük a hazai animációs filmgyártásról.

M.P.:Az egyik legnépszerűbb hazai animációs filmsorozat a Magyar Népmesék. Egy-egy epizód elkészítése kb. mennyi időt vett igénybe? Hány ember dolgozott rajta?

M.F.:A Magyar népmese sorozatot egy speciális szériának tekintettük, inkább szerzői filmek egymásutániságaként kezeltük, gyártottuk. Ez azt jelentette, hogy viszonylag hosszabb ideig készítettünk egy filmet, mint egy tényleges sorozat egy-egy epizódját. A képesforgatókönyvtől az adáskópiáig 6-8 hónap telt el. Egy filmet általában három fő rajzolt, a munkában természetesen részt vett a film rendezője, a gyártásvezető, a kifestők, az operatőr, a zeneszerző, a hangmérnök, a színész, stb.

M.P.: Szabó Gyula hangja meghatározó volt ebben a sorozatban. Gondolja, hogy nélküle is ennyire sikeres lett volna? Mi lehet, a több mint 30 éve tartó siker titka? Szabó Gyula, a történetek, vagy a tökéletesen kivitelezett  animáció?

M.F.:A népmese sorozat sikere több okra vezethető vissza. Azt hiszem az utóbbi évtizedekben nagyon sok magyar embernek fontos volt és egyre fontosabbá vált a nemzettudat. Szívesen fogadták az emberek a nemzeti kultúrához köthető művészeti alkotásokat.

Irodalmi alapanyagként az eredeti gyűjtéseket használtuk fel – nem az írók által feldolgozott változatokat – ezzel megőriztük a magyar nyelv nagyon sok archaikus szépségét.

Jók a történetek.

A filmek képi világának kialakításánál a történelmi Magyarország egy-egy tájegységének díszítő művészetét használtuk fel. A Kaláka együttes pedig népdal feldolgozásokkal zenésítette a filmeket. Az animációnál gyakran használtunk eredeti és humoros megoldásokat.

Bővebben: A népmese örök - Beszélgetés Mikulás Ferenccel, a Magyar népmesék sorozat kitalálójával

Olvasóink értékelése: 5 / 5

Minden szülő azt szeretné, hogy a gyermeke egészséges legyen. Ezt főként gyermekkorban tudjuk megalapozni, tudatos neveléssel. Magnús Schevinggel beszélgettünk az egészségről, az egészséges életre való nevelésről. A beszélgetés első felében kérdéseket gyűjtöttünk gyerekektől, amiket Sportacus válaszol meg. A második részben pedig Magnús Schevinggel, a 3 gyermekes apukával beszélgettünk a Lazy Town projektről. Kevesen tudják, hogy Magnús fiatal korában tornász bajnok volt, 1992-ben egyéni férfi aerobikbajnok, 94-ben és 95-ben kétszeres Európa bajnok lett, majd 94-ben az év sportolója Izlandon. Ezek után megalaította a LayzTown Entertainmentet, a céget ami könyveket, videókat, játékokat és sportszereket gyárt, és az egészséges életmódra tanítja a lurkókat. A hazánkban is közkedvelt LazyTown (Lustaságok) sorozatban Ő alakítja Sportacust, a gyerekek segítőjét.

Elsőként a gyerekek Sportacushoz intézett kérdéseiből válogatva:

M.P.:Kedves Sportacus, miért élsz egy Zeppelinen?

Sportacus:Azért, mert a SportHajóból csodás kilátás nyílik LazyTown-ra és a hajóval könnyen oda tudok utazni, ahol szükség van a segítségemre, ha valaki bajba kerül.

M.P.:Hogyan gondolsz Rosszvér Robira? Milyen a kapcsolatod vele?

Sportacus:LazyTown minden lakója a barátom, még Robi is. Bár Robi azt szeretné, hogy LazyTown lakosai lusták maradjanak, tudom, hogy a lelke mélyén ő is jó ember.

M.P.:Élnek mások is LazyTown-ban, olyanok, akiket esetleg mi nem ismerünk?

Sportacus:Persze, és vannak látogatóink is a városban, például Pablo Fantastico, a mediterrán szakács, aki imád focit nézni.

M.P.:És nekik is segítesz, ha szükségük van rád?

Sportacus:Természetesen. Ha valaki bajba kerül, én mindig segítek, nem számít, hogy kiről van szó.

Beszélgetés Mr. Schevinggel:

M.P.:Tegnap a 3,5 éves kislányomtól, Csengétől érdeklődtem, hogy mit kérdezne Sportacustól, ha feltehetne neki egy kérdést. A lányom kérdése így hangzott: „Ha mindennap sportolunk, az azt jelenti, hogy mindig fiatalok maradunk?” Úgy gondolom, megértette, hogy mi LazyTown létezésének üzenete a világ számára. Neked mi volt az eredeti célod, amikor elkezdted a LazyTown projektet?

M.S.:Úgy 20 évvel ezelőtt rádöbbentem, hogy nincs olyan mozgalom a világban, amely egészségre, egészségtudatosságra segítené nevelni a gyerekeket. Rájöttem, hogy meg kell tanítani a gyerekeket az egészséges életmódra. Ezáltal született meg a LazyTown ötlete; egy gyerekeknek szóló televíziós show és szórakoztató márka, amely arra bátorítja a kicsiket, hogy egyenek egészségesen, játszanak sokat, legyenek aktívak és játékosan nevelni őket arra, hogy egészségesen akarjanak élni.

M.P.:Mit gondolsz, mikor kell elkezdenie egy szülőnek figyelmet fordítania arra, hogy a gyermeke egészségesen étkezzen és sportoljon? Van olyan pont, amikor azt kell mondani, már túl késő?

Bővebben: A sport játék legyen, ne kényszer… Beszélgetés Sportacussal (Magnús Scheving) a Lazy Townból