Érdekes beszélgetések

Olvasóink értékelése: 5 / 5

Minden szülő azt szeretné, hogy a gyermeke egészséges legyen. Ezt főként gyermekkorban tudjuk megalapozni, tudatos neveléssel. Magnús Schevinggel beszélgettünk az egészségről, az egészséges életre való nevelésről. A beszélgetés első felében kérdéseket gyűjtöttünk gyerekektől, amiket Sportacus válaszol meg. A második részben pedig Magnús Schevinggel, a 3 gyermekes apukával beszélgettünk a Lazy Town projektről. Kevesen tudják, hogy Magnús fiatal korában tornász bajnok volt, 1992-ben egyéni férfi aerobikbajnok, 94-ben és 95-ben kétszeres Európa bajnok lett, majd 94-ben az év sportolója Izlandon. Ezek után megalaította a LayzTown Entertainmentet, a céget ami könyveket, videókat, játékokat és sportszereket gyárt, és az egészséges életmódra tanítja a lurkókat. A hazánkban is közkedvelt LazyTown (Lustaságok) sorozatban Ő alakítja Sportacust, a gyerekek segítőjét.

Elsőként a gyerekek Sportacushoz intézett kérdéseiből válogatva:

M.P.:Kedves Sportacus, miért élsz egy Zeppelinen?

Sportacus:Azért, mert a SportHajóból csodás kilátás nyílik LazyTown-ra és a hajóval könnyen oda tudok utazni, ahol szükség van a segítségemre, ha valaki bajba kerül.

M.P.:Hogyan gondolsz Rosszvér Robira? Milyen a kapcsolatod vele?

Sportacus:LazyTown minden lakója a barátom, még Robi is. Bár Robi azt szeretné, hogy LazyTown lakosai lusták maradjanak, tudom, hogy a lelke mélyén ő is jó ember.

M.P.:Élnek mások is LazyTown-ban, olyanok, akiket esetleg mi nem ismerünk?

Sportacus:Persze, és vannak látogatóink is a városban, például Pablo Fantastico, a mediterrán szakács, aki imád focit nézni.

M.P.:És nekik is segítesz, ha szükségük van rád?

Sportacus:Természetesen. Ha valaki bajba kerül, én mindig segítek, nem számít, hogy kiről van szó.

Beszélgetés Mr. Schevinggel:

M.P.:Tegnap a 3,5 éves kislányomtól, Csengétől érdeklődtem, hogy mit kérdezne Sportacustól, ha feltehetne neki egy kérdést. A lányom kérdése így hangzott: „Ha mindennap sportolunk, az azt jelenti, hogy mindig fiatalok maradunk?” Úgy gondolom, megértette, hogy mi LazyTown létezésének üzenete a világ számára. Neked mi volt az eredeti célod, amikor elkezdted a LazyTown projektet?

M.S.:Úgy 20 évvel ezelőtt rádöbbentem, hogy nincs olyan mozgalom a világban, amely egészségre, egészségtudatosságra segítené nevelni a gyerekeket. Rájöttem, hogy meg kell tanítani a gyerekeket az egészséges életmódra. Ezáltal született meg a LazyTown ötlete; egy gyerekeknek szóló televíziós show és szórakoztató márka, amely arra bátorítja a kicsiket, hogy egyenek egészségesen, játszanak sokat, legyenek aktívak és játékosan nevelni őket arra, hogy egészségesen akarjanak élni.

M.P.:Mit gondolsz, mikor kell elkezdenie egy szülőnek figyelmet fordítania arra, hogy a gyermeke egészségesen étkezzen és sportoljon? Van olyan pont, amikor azt kell mondani, már túl késő?

Bővebben: A sport játék legyen, ne kényszer… Beszélgetés Sportacussal (Magnús Scheving) a Lazy Townból

Szőke Andrást nehéz lenne beskatulyázni. Élete során számtalan szakmába belekóstolt. Fiatal éveiben tagja volt színjátszókörnek, alapított zenekart, festményei kiállításokon kerültek bemutatásra, de dolgozott már szobafestő segédmunkásként, takarítóként a Horizont moziban, és rendezőasszisztensként is. Számtalan kisfilm alkotója, játékfilm szereplője, Stand up előadások sztárvendége. Ezek tudatában talán már senki sem csodálkozik el azon, hogy életét végigkísérte a természet szeretete, a gyógynövények ismerete. Tudását felhasználva, egyedülálló módot talált arra, hogy a népi gyógyászat hagyományait felelevenítve és továbbfejlesztve, bárki számára elérhetővé tegye. Erről mesélt a Manóprogramnak Szőke András.

M.P.:Sokan azonosítanak a televízióból ismert Szőke Kapitánnyal, vagy az esti show műsorok stand up-os vendégeként, ám bizonyára kevesen tudják, hogy a kamera mások oldalán is sűrűn megfordultál. Filmjeidet a kis emberek hétköznapi gondjai járják át, ezek a gondolatok saját ihletésűek, emlékekből táplálkoznak?

• 1985-ben készítettem az első egész estés játékfilmet. 14 nagyjátékfilmet és hozzávetőlegesen közel hatszáz kisfilmet, dokumentumfilmet rendeztem televízióknak. 1994-ben Balázs Béla díjat kaptam addigi munkáim miatt. Mások mozifilmjeiben játszottam színészként, írtam forgatókönyveket, dialógokat (pl: Roncsfilm, 1992). A saját személyes életteremből adódóan vagyok jelen hétköznapi történésekben, ez okozza az emberi karakterekben a „kis emberek” jelenlétét filmjeimben.
• Szakemberek meghatározásai szerint a szatírák, vígjátékok világába tartoznak filmjeim.
• Emellett zenével, rádiózással és festészettel is foglalkozom.

M.P.:Taliándörögdön, ahol élsz, a helyi plébános segítségével helytörténeti gyűjteményt hoztatok létre. Melyek a legérdekesebb darabok, melyekhez fűződnek a legmeglepőbb történetek?

Húsz évet éltem a fővárosban és úgy döntöttem, hogy szükségem van a további munkáim miatt visszatérni a vidékhez. Nem Szentes felé vettem az irányt, hanem Taliándörögdre költöztem, egy 650 fős faluba. Itt élek. Illés Sándor atyával több, mint tizenöt éve működtetjük a Római Katolikus plébániát, az Ősök Házát. (www.osokhaza.hu) Itt a térség tárgyi és szellemi értékeit gyűjtjük, mutatjuk be. Nem egyszerűen egy „múzeumról” van szó, vagy „skanzenről”, hanem interaktív és nonprofit élettér működik itt, amely segít az odaérkezőnek megismerni a „falut”, a vidéket, a hagyományt.
Működik ezen a helyen pékség és rádió, ide eljöhetnek, és aktívan részt vehetnek a kenyér sütésében. Több mint 200 ezer ember fordult meg nálunk az elmúlt tizenöt év alatt.  

M.P.:A filmezés mellett a természetgyógyászat is megjelent az életedben. Honnan ered a természet szeretete, és a fűben-fában fellelhető gyógyítóerő ismerete?

Bővebben: A természet éltető ereje - interjú Szőke Andrással

Olvasóink értékelése: 5 / 5

Iskolában, buszon, vagy csöndben elmerülve is szórakozást és logikai fejlődést biztosít az idén negyven éves Rubik-kocka. Bár elsőre nehéznek tűnik a kirakása, megtanulni sohasem késő, és megoldásával az Aha-élmény garantált. Kalandos útja során eljutott a világ összes pontjára, nincs olyan hely, ahol ne ismernék. Rubik Ernő találmánya pedig egyértelműen bizonyította, hogy a digitális világban is szükség van kézzel fogható és gondolkodásra késztető játékra.

M.P.:Igaz, hogy a Bűvös-kocka eredetileg szemléltetőeszköznek készült? Hogyan kezdett el terjedni, mint játék?

R.E.:Valóban: a kocka születésekor egyetemi tanársegéd voltam és a testek térbeli mozgása (is) foglalkoztatott. A három dimenziós mozgások, az ábrázoló geometria oktatása is komoly kihívást jelentett. Ennek kapcsán kezdtem el a kockán dolgozni. Amikor elkészült, rögtön biztos voltam benne hogy a hallgatóimnál sokkal szélesebb érdeklődésre számot tartó dologra bukkantam. A játékpiac lelkesedése mérsékelt volt: túl nehéznek tartották a feladványt. Amikor pedig Magyarországon már évek óta kereskedelmi forgalomban volt a kocka, a nemzetközi partnereknek meg kellett küzdenie a szocialista gazdaságok sajátos működésével is. Végül 1980-ban került ki a kocka "nyugatra", majd két év alatt százmilliós nagyságrendben vettek belőle.

M.P.:Az Egyesült Államokban az oktatásban is megjelent a Rubik-kocka, Magyarországon sem lenne hátrány megtenni ezt a lépést. Ön miként vélekedik az oktatásba történő esetleges bevezetésről?

R.E.:A kocka visszatérését az oktatáshoz az utóbbi évek egyik legfontosabb eredményének tartom. Az Egyesült Államokban több ezer iskola használja speciális tananyagunkat, amely egyre inkább elterjed a világ más tájain is. Nagy öröm lenne számomra, ha idehaza is hasonló érdeklődést tapasztalnék a tanárok, iskolák részéről.

M.P.:Ön szerint az ilyen szintű logikai gondolkodást mikortól, és miért érdemes fejleszteni a gyermekeknél?

R.E.:Az utóbbi években számos kutatás igazolta, hogy a logikai gondolkodás alapjai velünk született képességek. Ennek megfelelően igaz lehet, hogy ezek fejlesztését "nem lehet elég korán kezdeni". Ugyanakkor nem vagyok a gyerekek "agyon-fejlesztésének" híve: a kocka sikerét is abban látom, hogy a nagyon összetett és komoly szellemi erőfeszítést kívánó feladat egyúttal érzelmi bevonódással jár együtt. Hasonlóképpen úgy érdemes a gyerekek képesség-fejlesztését megtervezni, hogy azt ne kényszerként vagy feladatként, hanem érdekes felfedezésként éljék meg. Meggyőződésem, hogy a kíváncsiság bátorításával adhatjuk a legtöbbet ezen a téren.

M.P.:Milyen feltételeknek kellene teljesülni, hogy napjainkban egy logikai játék népszerűvé váljon?

Bővebben: A hódító kocka, és ami mögötte van – interjú Rubik Ernővel

A jazz műfaj, és a zeneszerzés évtizedes rutinjával rendelkező Bergendy Istvánt kérdeztük többek között a választás okáról, a mai zene világáról, Süsüről és rengeteg egyéb munkáról. Szókimondó véleményformálás az ötvenes évektől egészen napjainkig.

MP.:Két fő hangszere a szaxofon és a klarinét (az ének mellett). Miért éppen ezekre esett a választása?

B.I.:Annak idején, az '50-es évek közepén '53-'54-ben, mindketten Öcsémmel, a Péterrel zongorázni szerettünk volna, de bizonyos objektív nehézségek miatt, (nem volt zongoránk, a szomszéd néninek se volt, hogy átjárhassunk gyakorolni) ez nem ment. Így apánk felkereste a mai Szlovákiában élő rokonokat néhány alkalommal, s mindig hozott valamilyen hangszert. Elsőként egy Weltmeister tangóharmonikát kettőnknek, ami ott jóval olcsóbb volt, mint Magyarországon, és hát ez hasonlított legjobban a zongorára, amin (akkori tudásunk szerint) a legjobban lehetett a zenei alapokat elsajátítani.

Aztán esténként édesapám hallgatta az Amerika Hangját, ha pedig nem hírek voltak, akkor a Music USA adásaiban a lassú beszédű, mély hangú Willy Scanover kommentjeivel a jazz-zene legnagyobbjait lehetett megismerni, s megszeretni, mint mi is tettük akkor. Így ismertem meg Benny Goodman klarinétozását, Charlie Parker, Ben Webster, Stan Getz szaxofonozását. Akkor alakult ki a zenei ízlésünk és a kérdezett hangszerek szeretete. Édesapánk ismét elment a Vág-völgyében élő rokonokhoz és hozott az útjairól egy-egy szaxofont, egy-egy klarinétot és ezt követően már csak ezeken voltunk hajlandók játszani és gyakorolni.

MP.:A Bergendy-együttessel milyen fő zenei vonalakat képviselnek, milyen kilengések voltak?

Bővebben: Mélyinterjú Bergendy Istvánnal

Köszöntünk mindenkit a ManóKonyha új rovatunkban. Szeretnénk egy picit bevezetni Titeket a gasztronómia világába. Minden szülő törekszik arra, hogy a gyermekei minél egészségesebben étkezzenek, minél kevesebb káros anyagot fogyasszanak. Mégis a mai rohanó világban nincs naponta több óránk, hogy bonyolult receptekkel készüljünk a napi étkezésekre.

A ManóKonyha rovat segít Nektek, hogy gyorsan, egészségesen készítsetek kreatív és nagyon finom ételeket gyermekeiteknek és persze a család minden tagjának. A rovatot az egyik hazai vezető gasztroblogger, Piszke (Bea) vezeti. A saját blogján folyamatosan frissülő tartalommal vár mindenkit. piszke.blogspot.com

M.P.:Mesélj kérlek kicsit a kezdetekről:

Önállóan 18 éves korom óta főzök, és otthon gyerekként tanultam meg az alapokat. A blogomat 2007 májusában indítottam, azaz több mint hat éve, már majdnem 700 receptet osztottam meg az egyre növekvő számú olvasómmal. Nem számítottam arra, hogy ennyi új lehetőséget, új barátot  és ilyen rengeteg pozitív élményt kapok ettől a blogtól, az olvasóim kedvességéről nem is szólva.

M.P.:Mit jelent neked gasztrobloggernek lenni?

Én azt szoktam mondani, hogy sokan főznek-sütnek kiválóan, csak nem mindenki olyan exhibicionista, mint a gasztrobloggerek. Igazából nem is szeretem ezt a szót, mert nekem ez nem főállás, és a családom és a munkám után következik. Szinte csak időzítetten posztolok, vagyis nem rohanok a konyhából a számítógéphez, hogy azonnal a világ tudomására hozzam, milyen csodálatosat főztem. Rendszerint késő este jut a blogra időm,  és akkor még nemcsak a receptet kell megírnom, hanem a fotókat is szerkesztem, és ki kell találnom valami frappáns szöveget is, ami felkelti az olvasóim figyelmét. Éjjel tizenegykor ez a legnehezebb…

M.P.:Milyen ételeket részesítesz előnyben?

Bővebben: ManóKonyha - beszélgetés Piszkével

Nem igen akad kis hazánkban olyan személy, akinek ne csengene ismerősen Nagy Bandó András neve. Van, akinek a '80-as évek Humorfesztivál győztes eladóművészeként ötlik eszébe, akad olyan is, aki óvodás csoportjával, gyermekverseiből válogat az évzáró ünnepségre. Egy biztos, a 4 évtizedet felölelő munkássága generációkat szórakoztatott és szórakoztat napjainkban is.

Szüleink humoristája, most gyermekeinket szólítja meg versben és prózában. Írásainak ajánlóját hamarosan a Manóprogramon olvashatjátok. Nagy Bandó Andrással a kezdetekről, a mindennapokról, és a könyvekről beszélgettünk.

M.P.:Hogyan jut el valaki az Építőipari Technikumtól a Humorfesztiválig, majd vált át az írói pályára? Mesélnél nekünk erről?

N.B.A.:Versmondó gyermekből lettem amatőr színésszé, amikor Szegedre kerültem a Vedres István Építőipari Technikumba. Közben a Délmagyarország és a Szegedi Egyetem karikaturistája lettem, humoreszkeket is írtam, aztán amikor egy átfogó kiállításom nyílt a Tanárképző Főiskolán, fölolvastam a legjavát. Meglepő sikert hozott az első szereplésem, és egyszer csak azon kaptam magam, hogy humoristaként hívnak az ifjúsági klubokba. Az írógépem nemcsak humorra volt belőve, jegyzetek, kis karcolatok születtek, egyfelvonásos darabot is írtam, be is mutattuk a Minerva Színpadon. Életemben először rendezhettem is.

M.P.:De hogyan jut el az ember a humoreszktől a szépprózáig?

N.B.A.:Balgaság azt gondolni, hogy ezek távol lennének egymástól. Minden megfér abban, aki ír, aki íróember. Karinthyval példálózom: prózája ragyog, versei mély emberi érzésekkel teltek, és sokan mégis csak azt tudják róla, hogy "humorista" volt. Nem! Karinthy "csupán" zseni volt, és mivel a zseniknek mindenből kijut, humora is volt. Talán nem tűnik nagyképűnek, ha kimondom: rokonlelkek vagyunk. A kabaré számaimat sokan egészen másnak tartják, s tartották már harminc éve is. Humanista humoristaként emlegettek. Legjobb számaim filozofikus mélységűek, vissza lehet lapozni az Egyedül állok című életmű kötetben, legtöbbje máig aktuális. Karinthy szavai pontosan azt adják vissza, amit magam is vallok: "Hány humoreszket kell még megírnom ahhoz, hogy megértsétek: nem vagyok humorista."

M.P.:Azért mégiscsak nagyot léptél a Sosemvolt Toscana, a Vár rád Toscana, Az András könyve, vagy az Isten bikiniben című kötetig. De említhetném a Nagyon fájl című versesköteted, melynek alcíme: "az énem harmadik oldala".

N.B.A.:Vagy ugrás, vagy lépések folyamata. Ki tudja? Áramlásban vagyok, fejlődöm, és hát idősödöm is. Az évek tartalmasan telnek, kényszerűségből is bölcsebbé lesz az ember, én is érzem: épülök, okosabbá lettem, és a másik nagy példakép, Szókratészt idézve mondom: nem a tudásom foglalkoztat, hanem annak tudása, hogy mi mindent nem tudok. Azt sem tudtam, hogy képes vagyok regényt írni, de amikor leültem, hogy megírom a két Toscanát, már tudtam, hogy meg fogom írni. Hogy képes vagyok rá. Amikor maratonit futottam, a startnál eldöntöttem, hogy végigfutom a 42 kilométeres távot. Ha nem döntöttem volna el, nem értem volna el a célig.

M.P.:Mikor és hogyan döntötted el, hogy nem csak a felnőtteket, de a gyerekeket is megszólítod írásaiddal?

Bővebben: Ha majd felnövök, azon leszek, hogy senki ne vegye észre - Beszélgetés Nagy Bandó Andrással

Van piros, zöld, lehet belőle pitét készíteni, a héjában van a vitamin, ráadásul olyan zenéik vannak, amit az egész család élvezhet. Szándékos az enyhe képzavar, hiszen a gyümölcs mellett sokaknak a zenekar is az eszükbe jut. Az Almáról van szó, amely stílusában az egyik legkreatívabb csapat az utóbbi években. Interjú Buda Gáborral, az Alma Együttes frontemberével.

M.P.: Gyerekzenekar, nem csak gyerekeknek, te is így látod ezt?
B.G.: Igen. Nagyon fontos, hogy ne csak a gyerekek érezzék jól magukat egy Alma koncerten, hanem a szülők is. Hiszen akármilyen jól érzi magát egy kisgyerek egy programon, ha a szülőnek nem tetszik, akkor nem viszi el többet. A mi sikerünk kulcsa talán ebben is rejlik, hogy a szülők is remekül szórakoznak egy-egy Alma bulin.
M.P.: Kevés zenekar játszik ennyiféle hangszeren, mennyire törékeny az összhang?
B.G.: Nem egyszerre játszunk ezen a sok hangszeren,:) az összhangra mindig nagyon ügyelünk. Egyébként keménykezű vezető vagyok, mindenki azt csinálja amit mondok- vagy amit akar.:)
M.P.: A majdnem mindennapos fellépések mellett mennyire van szükség próbákra?
B.G.: Semennyire – de kell. :) Nagy ritkán szoktunk próbálni, az új lemezeknél amikor stúdióban vagyunk, akkor próbáljuk be a dalokat. Nagyon sokszor eljátsszuk ilyenkor az új számokat. Azért évi egy-két frissítő próbát csinálunk a régi dalokból, de hál’ Istennek a koncertek száma nem indokolja a próbákat, mi egyfolytában próbálunk - a koncerteken. :)
M.P.: Mese- és kottáskönyv, gyerekklub, rajzfilmzene. Rengeteg dologgal foglalkoztok, bővül még a repertoár?
B.G.: Igen, filmben gondolkodunk. Most készül rólunk egy zenés dokumentumfilm, ami átfogja az Alma történetét. Jelenleg ennek a munkálatai folynak. Egyébként most kezdtem el egy iskolát, ahol filmrendezést tanulok, mivel a rendezés gyerekkori álmom és talán eljutok lassan a megvalósításáig.

Bővebben: Egyétek és hallgassátok - Interjú Buda Gáborral az Alma Együttes frontemberével

A magyar animációs kultúra egyik legkiemelkedőbb alakjának nem kisebb siker sorozatokat köszönhetünk, mint a Vizipók-csodapók vagy a Magyar népmesék televíziós változata. 1995-ben a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztjével tűntették ki, de emellett az Olasz Filmszövetség díját is és Balász Béla díjat is kapott. Mikulás Ferencet kérdeztük a hazai animációs filmgyártásról.

M.P.:Az egyik legnépszerűbb hazai animációs filmsorozat a Magyar Népmesék. Egy-egy epizód elkészítése kb. mennyi időt vett igénybe? Hány ember dolgozott rajta?

M.F.:A Magyar népmese sorozatot egy speciális szériának tekintettük, inkább szerzői filmek egymásutániságaként kezeltük, gyártottuk. Ez azt jelentette, hogy viszonylag hosszabb ideig készítettünk egy filmet, mint egy tényleges sorozat egy-egy epizódját. A képesforgatókönyvtől az adáskópiáig 6-8 hónap telt el. Egy filmet általában három fő rajzolt, a munkában természetesen részt vett a film rendezője, a gyártásvezető, a kifestők, az operatőr, a zeneszerző, a hangmérnök, a színész, stb.

M.P.: Szabó Gyula hangja meghatározó volt ebben a sorozatban. Gondolja, hogy nélküle is ennyire sikeres lett volna? Mi lehet, a több mint 30 éve tartó siker titka? Szabó Gyula, a történetek, vagy a tökéletesen kivitelezett  animáció?

M.F.:A népmese sorozat sikere több okra vezethető vissza. Azt hiszem az utóbbi évtizedekben nagyon sok magyar embernek fontos volt és egyre fontosabbá vált a nemzettudat. Szívesen fogadták az emberek a nemzeti kultúrához köthető művészeti alkotásokat.

Irodalmi alapanyagként az eredeti gyűjtéseket használtuk fel – nem az írók által feldolgozott változatokat – ezzel megőriztük a magyar nyelv nagyon sok archaikus szépségét.

Jók a történetek.

A filmek képi világának kialakításánál a történelmi Magyarország egy-egy tájegységének díszítő művészetét használtuk fel. A Kaláka együttes pedig népdal feldolgozásokkal zenésítette a filmeket. Az animációnál gyakran használtunk eredeti és humoros megoldásokat.

Bővebben: A népmese örök - Beszélgetés Mikulás Ferenccel, a Magyar népmesék sorozat kitalálójával

Vizipók-csodapók, Mirr-Murr, a kandúr, Pom Pom meséi, Misi Mókus kalandjai, A nagy ho-ho-horgász, A legkisebb ugrifüles, Az erdő kapitánya, Vili, a veréb, Frakk, a macskák réme, Gusztáv… Mi a közös ezekben a jól ismert rajzfilmekben? Mindegyiknek a főcím és betétdalait Pethő Zsolt szerezte. Méltán lehetünk büszkék rá, hiszen a 40 év elteltével még mindig nap mint nap dúdoljuk ezeket a kedves dallamokat. A Magyar Köztársasági Ezüst Érdemkeresztjével kitüntetett zeneszerzőt kérdeztük a zeneírás rejtelmeiről.

M.P:Egy zeneszám születésének első gondolatánál benne van, hogy az egy rajzfilm betétdal lesz?

P.Zs.:Természetesen benne van, hiszen a dal ebben az esetben nem önmagában születik, hanem célzottan a filmhez készül.

M.P:Mennyiben más egy rajzfilmhez zenét szerezni, mint egy "klasszikus slágert" megírni?

P.Zs.:A kettőt nem hasonlítanám össze, hiszen alapvető különbség van a két műfaj között. "Slágert" (dalt, stb.) írni technikailag "egyszerű" folyamat. Rajzfilmzenét írni, a zenén belül is, speciális területet jelent. A filmzene alapja - nevében hordozza - a film. A filmzenében nem lehet a tisztán zenei eszközöket, formákat, stb. önmagukban használni, hiszen alkalmazkodni kell a film történéseihez, hangulataihoz, időbeni elrendeződéseihez, stb. Alkalmazott zene!

M.P:Vannak kritériumok, aminek meg kell felelnie egy szerzeménynek, ha azt főcímhez szánják?

Bővebben: Gyermekkorunk kedvenc rajzfilmslágerei - Beszélgetés Pethő Zsolt zeneszerzővel

Az aranyosan éneklő kislányból az ország egyik legismertebb pop énekesnője lett. Az 1981-es VUK főcímdalával ismerte és szerette meg az egész ország. Kati karrierje töretlen, 2011-ben a VIVA Comet legjobb női előadójának választották, az X-Faktoros CD-je aranylemez lett, ő képviselte hazánkat az Euróvíziós Dalfesztiválon.

M.P.:Zenészcsaládban nőttél fel, mikor érezted először, hogy neked is a zene lesz az, ami végigkíséri az életed?

W.K.:Már az óvoda alatt zeneoviba jártam. Többször egy héten nem kellett ott aludnom ebéd után a többiekkel - borzasztó büszke voltam erre:-), - hanem nagypapa vitt kicsiknek való zeneórára. Aztán 7 évesen találkoztam a Vuk dalával, és akkor eldöntöttem, hogy színpadon szeretnék állni majd.

M.P.:Milyen hatással vannak rád édesapád szerzeményei? Van esetleg kedvenc dalod közülük?

W.K.:Nagyon hatott rám mindig is a zenéje, imádtam hallgatni, ahogy otthon komponál. Tele van szendevéllyel és érzelemmel, amit ír. A kedvencem a Tündér Lala zenéje tőle, ezt milliószor el kellett játszania nekem. A balladái teljesen egyediek, senkihez nem hasonlíthatók.

M.P.:Hogyan élted meg gyerekként, hogy az akkor egyik legismertebb rajzfilm főcímdalát énekelhetted?

W.K.:Csoda volt mindenestül. Imádtam azt a rajzfilmet, a dalt, az emberek is, rengeteg jót kaptam e kapcsán. Belecsöppenni a televízió, rádió világába ilyen kisgyerekként fantasztikus volt, nem is nagyon akartam visszaülni az iskolapadba...

M.P.:Ért ezért bármilyen negatív vagy pozitív élmény az iskolában és a baráti körben?

Bővebben: VUK Euróvízió Viva Comet - Beszélgetés Wolf Katival