Érdekes beszélgetések

Luna Valente (Karol Sevilla) Mexikóban él családjával. Suliba jár, közben pedig görkorcsolyás ételfutárként dolgozik részmunkaidőben. Minden tökéletesnek látszik, szülei azonban visszautasíthatatlan ajánlatot kapnak, és a család Argentínába, Buenos Airesbe költözik. Luna számára nem egyszerű alkalmazkodni az új élethez, és az elit iskolához, ahol nem találja a helyét. A görkorcsolyázásban talál vigaszt, felfedezi a helyi görkorcsolyapályát, és egy teljesen új világ nyílik meg előtte. Közben új barátokat szerez, illetve rátalál az első szerelem is.

A filmsorozat szeptember 5-én indult hódító útjára a Disney csatornán. Bizonyára ti is kíváncsiak vagytok arra, miként vélekedik a sorozat sztárja, Karol Sevilla a mozgásról, a zenéről, valamint televíziós karakteréről. A Manóprogramnak adott interjújában minderre fény derül. 

M.P.: Luna egy rendkívül energikus lány, melyben a sport bizonyára jelentős szerepet játszik. Számodra mit jelent a mozgás?

L.V.: Luna nagyon szeret görkorizni, ez talán a legfontosabb dolog az életében. Keményen dolgozik azon, hogy minél jobban korizzon, és soha nem adja fel. Személy szerint nekem is nagyon fontos a sport, hogy fitt és aktív maradhassak. A sorozat kezdete óta pedig még fontosabb lett számomra a mozgás, és egy új világ tárult ki előttem, amikor megismertem a görkorizás csodálatos világát.

M.P.: Lenyűgöző mozdulatokat láthatunk tőled a görkorcsolyapályán. Mit javasolsz azok számára, akik mostanában kapják meg az első görkorijukat?

Bővebben: Soy Luna (Karol Sevilla) interjú

M.P.:A közelmúltban jelent meg legújabb könyve "25 magyar kiemelkedő sikerképlete" címmel. A könyvet egy egyfajta útmutatóként szánja a sikerhez vezető úthoz. Röviden összefoglalva azon olvasóinknak, akik még nem olvasták a könyvet, kérem árulja el, hogy mi az az 5 pontos sikerképlet?

R.D.:Ahhoz, hogy valaki elérje céljait, hogy hatékony, sikeres és elégedett legyen, először a múltat kell rendbe tenni. Az 1. lépés a Feldolgozás, amikor azokat a múltbéli stressz blokádokat kell oldania, amik mindennapjai teljesítményét blokkolják.

A 2. lépés a Felkészülés, amikor megváltoztatja gondolkodásmódját és hozzáállását, valamint kitűzi a megfelelő célt.

A 3. lépés a Fenntartásé, ahol a kitartására és türelmére lesz szükség, hogy elhatározásában meg ne álljon. "Mindig a sárga úton", ahogy Dorkáék éneklik az Oz, a nagy varázslóban.

A 4. lépés a Formálás, ahol a rugalmasságé és az újrakalibrálásé a főszerep, amik segítségével könnyedén küzd majd meg a nem várt akadályokkal.

Az 5. lépés, a Folytatás meglepő lehet: ekkor ugyanis már elérte a célját, ebben a szakaszban kell tehát feldolgozni a siker feszültségét, s a célelérést egyszeri élmény helyett ismétlődő szokássá tenni.

M.P.:Könyvében híres embereket szólaltat meg, a sikerről. Ön szerint mikor igazán sikeres egy ember, ha magát sikeresnek érzi, vagy ha a külvilág tekinti őt sikeresnek?

R.D.:Objektíven nézve azt mondanám, az sikeres, aki sikeresnek érzi magát, s a külvilág is sikeresnek látja őt. A szubjektív érzést tekintve azonban mégis csak az sikeres, aki belül, mélyen sikeresnek érzi magát, hiszen hiába kap külső megerősítéseket, ha kishitű és önmagában nincs bizalma.

M.P.:Az 5 pontos sikerképlettel kapcsolatban előadásokat is tart szerte az országban. Milyen mértékben szeretnék a saját életüket sikeresebbé tenni a résztvevők, és milyen mértékben a gyermekükét? Van erre egyébként recept?

Bővebben: Mitől lesznek gyermekeink sikeresek? - Beszélgetés Ruzsa Dóra pszichológus sikertrénerrel

Telefonon sikerült elérnünk a világ leghíresebb parafenoménját, aki képes a saját elméjével kanalakat elhajlítani. Uri Gellert kérdeztük a képességeiről, a korai évekről. Az interjú eredeti szövege dőlt betűvel olvasható.

M.P.:Mi volt a reakciója, amikor először észrevette, hogy különleges energiával rendelkezik? Emlékszik még, hogy mikor történt ez?

U.G.: Először akkor vettem észre, amikor magyar származású édesanyámmal voltam. Tel Avivban, Izraelben, a konyhánkban voltunk, amikor egy kanál elhajlott és eltört a kezemben. Abban a pillanatban nem tudtam mi történt, azt gondoltam semmi különös, ez minden gyerekkel megesik. Később az iskolában mutogattam mindenkinek a képességemet. Körülbelül 6-7 vagy 8 éves gyermek lehettem, aki nem hétköznapi dolgokat tudott végrehajtani az elméjével. Végül elfogadtam, hogy más vagyok, mint a többi gyerek, mint például akik fociztak, zongoráztak, énekelni tanultak. Tudtam, hogy különleges képességgel rendelkezem, amit a jövőben képes leszek megfelelően használni.

U.G. (eredeti nyelven): I first realized, when I was with my mother, who of course was Austrian Hungarian. We were in our kitchen in Israel in Tel Aviv and the spoon bent and broke in my hand. And that moment I did not know what it was, I thought it was just normal that it happens to everybody, every child. But in school I continued to demonstrate my abilitiy in my skills. So I was about 6-7-8 year old child who showed unusually demonstration of mindpower. And I just accepted that I were different that all the other children who, I dont know one was a footballplayer, another pianist, singer. I had this very unusually talent and I just knew that some day I will be able to use it.

M.P.:Tudatában volt annak amit tett, vagy csak úgy történtek a dolgok maguktól?

U.G.:Csak úgy történtek.Aztán persze tovább fejlesztettem ezt, különböző bemutatókat tartottam a gyerekeknek az iskolában. Az álmom pedig az volt, mivel nagyon szegények voltunk, hogy megragadva ezt a képességet nagyon sikeres legyek vele, és nagyon híres legyek és persze nagyon gazdag. Mindezt azért, mert szerettem volna ha az édesanyámnak nem kell többé dolgoznia. Szerettem volna venni neki egy új televízió készüléket, szerettem volna szép helyekre elvinni őt, szóval ez az ami késztetett engem a karrierem elején.

U.G. (eredeti nyelven):It just happened. And with my mind I developed an act, developed some kind of demonstartion to show all the other children in school. And my dream was, becuase we were very poor, my dream was to pick this talent and be very succesfull with it, and become very famous, and very rich, because I wanted my mother to stop working. I wanted to buy her a television set, I wanted to get her to a better place, so that was what pushed me in the begining of my carrier.

M.P.:Mégis hogyan tud hétköznapi életet élni ezzel a képeséggel? Használja ezt otthon a mindennapokban is megkönnyítve ezzel az életét?

Bővebben: Beszélgetés Uri Gellerrel, a kanálhajlítás kitalálójával

Nem igen akad kis hazánkban olyan személy, akinek ne csengene ismerősen Nagy Bandó András neve. Van, akinek a '80-as évek Humorfesztivál győztes eladóművészeként ötlik eszébe, akad olyan is, aki óvodás csoportjával, gyermekverseiből válogat az évzáró ünnepségre. Egy biztos, a 4 évtizedet felölelő munkássága generációkat szórakoztatott és szórakoztat napjainkban is.

Szüleink humoristája, most gyermekeinket szólítja meg versben és prózában. Írásainak ajánlóját hamarosan a Manóprogramon olvashatjátok. Nagy Bandó Andrással a kezdetekről, a mindennapokról, és a könyvekről beszélgettünk.

M.P.:Hogyan jut el valaki az Építőipari Technikumtól a Humorfesztiválig, majd vált át az írói pályára? Mesélnél nekünk erről?

N.B.A.:Versmondó gyermekből lettem amatőr színésszé, amikor Szegedre kerültem a Vedres István Építőipari Technikumba. Közben a Délmagyarország és a Szegedi Egyetem karikaturistája lettem, humoreszkeket is írtam, aztán amikor egy átfogó kiállításom nyílt a Tanárképző Főiskolán, fölolvastam a legjavát. Meglepő sikert hozott az első szereplésem, és egyszer csak azon kaptam magam, hogy humoristaként hívnak az ifjúsági klubokba. Az írógépem nemcsak humorra volt belőve, jegyzetek, kis karcolatok születtek, egyfelvonásos darabot is írtam, be is mutattuk a Minerva Színpadon. Életemben először rendezhettem is.

M.P.:De hogyan jut el az ember a humoreszktől a szépprózáig?

N.B.A.:Balgaság azt gondolni, hogy ezek távol lennének egymástól. Minden megfér abban, aki ír, aki íróember. Karinthyval példálózom: prózája ragyog, versei mély emberi érzésekkel teltek, és sokan mégis csak azt tudják róla, hogy "humorista" volt. Nem! Karinthy "csupán" zseni volt, és mivel a zseniknek mindenből kijut, humora is volt. Talán nem tűnik nagyképűnek, ha kimondom: rokonlelkek vagyunk. A kabaré számaimat sokan egészen másnak tartják, s tartották már harminc éve is. Humanista humoristaként emlegettek. Legjobb számaim filozofikus mélységűek, vissza lehet lapozni az Egyedül állok című életmű kötetben, legtöbbje máig aktuális. Karinthy szavai pontosan azt adják vissza, amit magam is vallok: "Hány humoreszket kell még megírnom ahhoz, hogy megértsétek: nem vagyok humorista."

M.P.:Azért mégiscsak nagyot léptél a Sosemvolt Toscana, a Vár rád Toscana, Az András könyve, vagy az Isten bikiniben című kötetig. De említhetném a Nagyon fájl című versesköteted, melynek alcíme: "az énem harmadik oldala".

N.B.A.:Vagy ugrás, vagy lépések folyamata. Ki tudja? Áramlásban vagyok, fejlődöm, és hát idősödöm is. Az évek tartalmasan telnek, kényszerűségből is bölcsebbé lesz az ember, én is érzem: épülök, okosabbá lettem, és a másik nagy példakép, Szókratészt idézve mondom: nem a tudásom foglalkoztat, hanem annak tudása, hogy mi mindent nem tudok. Azt sem tudtam, hogy képes vagyok regényt írni, de amikor leültem, hogy megírom a két Toscanát, már tudtam, hogy meg fogom írni. Hogy képes vagyok rá. Amikor maratonit futottam, a startnál eldöntöttem, hogy végigfutom a 42 kilométeres távot. Ha nem döntöttem volna el, nem értem volna el a célig.

M.P.:Mikor és hogyan döntötted el, hogy nem csak a felnőtteket, de a gyerekeket is megszólítod írásaiddal?

Bővebben: Ha majd felnövök, azon leszek, hogy senki ne vegye észre - Beszélgetés Nagy Bandó Andrással

2008-ban, a cirkuszművészet történetében első magyar előadóként, Richter Flórián a 32. Monte-Carlo-i Cirkuszfesztiválon elnyerte az Arany Bohóc-díjat. A Manóprogram csapatát az a szerencse érte, hogy a lovasakrobaták koronázatlan királyával beszélgethetett.

M.P.: Mikor és hol találkozhat Önökkel a közönség?

R.F.: Március közepétől egészen október végéig van a turné. Az ország nyugati részén kezdjük, tehát Szombathely, Sopron, Székesfehérvár, Győr. Nyáron itt vagyunk Zamárdiban, ősszel pedig átmegyünk az ország keleti részébe, Kecskemét, Szolnok, Szeged, Békéscsaba.

M.P.: ..és a téli időszakban?

R.F.: Télen általában külföldre megyünk dolgozni. Már több éve lépünk fel Amszterdamban, a Királyi Színházban, egy nagyon exkluzív produkció részeként.

M.P.:  Mitől különleges az idei program?

R.F.: Főként gyerekek számára tartogatunk látványos elemeket. Többek között találkozhatnak egy életnagyságú Transformersszel a porondon. Van egy ágyúból kilőtt kaszkadőrünk, aki keresztül repül a cirkuszon, továbbá egy vasgömbben száguldó motoros csoport színesíti a műsort. Emellett megtalálhatók a klasszikus cirkuszi számok, légtornászok, bohócok, bűvészek, és állatszámok.

M.P.:  Meddig látható ez a produkció?

R.F.: Márciustól októberig látható ez a műsor az ország szinte egész területén. Minden évben új műsorral jövünk. Minden műsorszám egy blokk, saját stílussal, és élőzenével.

M.P.: Mikor jut idő a felkészülésre a következő évadra?

R.F.: Már ilyenkor megkezdődik a felkészülés. Elkezdjük gyakorolni a saját produkcióinkat, és már aláírt szerződésünk van a világ minden tájékáról érkező új műsorszámokra, melyek jövőre lesznek láthatóak.

M.P.: Hány fős társulattal lépnek fel?

R.F.: 65 főből áll a teljes társulat, köztük a legfiatalabb fellépő a 10 éves kislányom.

M.P.: A gyerekek is folytatják a cirkuszi életet?

R.F.: Nyolcadik generációs cirkuszi család vagyunk, természetes, hogy a gyermekeim is ebben a közegben nőnek fel. Olyan mint egy nagy játszótér, itt mindig történik valami. Próbák folynak, vagy az állatok körül forgolódnak. Tanulniuk természetesen ugyan úgy kell. Jár hozzánk egy magántanár, és a nyár végén vizsgát tesznek a gyerekek.

Bővebben: Richter Flórián Cirkusz - Transformers a porondon előadás

A világ egyik leghíresebb Pop Cake sütőjét kérdeztük a süti elkészítésének fortélyairól, és a mindennapokról. Fogadjátok szeretettel a beszélgetést. Reméljük, hogy kedvet kaptok ehhez a nem mindennapi sütihez és még a délután folyamán elkészítetek a gyerkőcöknek egy vidám figurát.

Mióta foglalkozol sütéssel? Mikor volt az első alkalom, hogy találkoztál a Pop Cake-ekkel?

Igazából csak az elmúlt pár évben foglalkozom komolyabban a sütéssel. Az első alkalom 2008-ban volt, amikor Pop Cake-et készítettem egy weboldal számára.

Mit gondolsz mitől terjedt el ilyen gyorsan a Pop Cake, mint sütiforma? Szeirnted jobbak, mint a muffinok?

Igazából muffinok és a Pop Cake keverékével kezdtem én is. Rövidesen felfigyelt rá Martha Stewart és Flickr. Ezek után vírusként terjedt tovább. Az emberek elkezdtek kérdezősködni róla, belinkelték a websiteomat, és elkészítették a saját formájukat. Azt szerettem volna, ha minél többen képesek elkészíteni ezeket a sütiket. Nem mondanám egyébiránt hogy a Pop Cake jobb bármiben is mint a muffin, inkább azt mondanám, hogy más. Amikor az emberek Pop Caket-et sütnek, meglőpődnek saját magukon, hogy mennyire kreatívak tudnak lenni. Tudom, mert én is az vagyok. Ott van az a nagy WOW élmény, amikor odaadod egy olyasvalakinek, aki még sosem találkozott ezzel a süti fajtával.

Honnan szerzed az ötleteket, egy-egy figura elkészítéséhez? Melyik a legfurcsább, amit valaha készítettél?

Az ötletek a körülöttem lévő dolgoktól jönnek. Próbálom az állatokat a legegyszerűbben megformázni, vagy bármilyen témát megpróbálok átültetni a sütikbe. Próbáltam már már karaktereket is megformázni, mint pl Mr. Krumplifejet.

Melyik a kedvenc Pop Cake formád  a könyvből? Melyik a kedvenced azok közül, amiket mások készítettek?

A robotok, azok nagyon aranyosak és színesek. Melyik a kedvencem mások műveiből?... Hát ezt nehéz lenne megmondani. Nemrég lehetőséget adtam a weboldalamon, hogy mások is megmutathassák műveiket. Rengeteg nagyon kreatív és csodálatos sütiforma érkezett, nagyon nehéz lenne közülük választani.

Bővebben: Bakerella - beszélgetés a Pop Cake sütik készítésének mesterével (Ajándék pop cake receptek...

Szőke Andrást nehéz lenne beskatulyázni. Élete során számtalan szakmába belekóstolt. Fiatal éveiben tagja volt színjátszókörnek, alapított zenekart, festményei kiállításokon kerültek bemutatásra, de dolgozott már szobafestő segédmunkásként, takarítóként a Horizont moziban, és rendezőasszisztensként is. Számtalan kisfilm alkotója, játékfilm szereplője, Stand up előadások sztárvendége. Ezek tudatában talán már senki sem csodálkozik el azon, hogy életét végigkísérte a természet szeretete, a gyógynövények ismerete. Tudását felhasználva, egyedülálló módot talált arra, hogy a népi gyógyászat hagyományait felelevenítve és továbbfejlesztve, bárki számára elérhetővé tegye. Erről mesélt a Manóprogramnak Szőke András.

M.P.:Sokan azonosítanak a televízióból ismert Szőke Kapitánnyal, vagy az esti show műsorok stand up-os vendégeként, ám bizonyára kevesen tudják, hogy a kamera mások oldalán is sűrűn megfordultál. Filmjeidet a kis emberek hétköznapi gondjai járják át, ezek a gondolatok saját ihletésűek, emlékekből táplálkoznak?

• 1985-ben készítettem az első egész estés játékfilmet. 14 nagyjátékfilmet és hozzávetőlegesen közel hatszáz kisfilmet, dokumentumfilmet rendeztem televízióknak. 1994-ben Balázs Béla díjat kaptam addigi munkáim miatt. Mások mozifilmjeiben játszottam színészként, írtam forgatókönyveket, dialógokat (pl: Roncsfilm, 1992). A saját személyes életteremből adódóan vagyok jelen hétköznapi történésekben, ez okozza az emberi karakterekben a „kis emberek” jelenlétét filmjeimben.
• Szakemberek meghatározásai szerint a szatírák, vígjátékok világába tartoznak filmjeim.
• Emellett zenével, rádiózással és festészettel is foglalkozom.

M.P.:Taliándörögdön, ahol élsz, a helyi plébános segítségével helytörténeti gyűjteményt hoztatok létre. Melyek a legérdekesebb darabok, melyekhez fűződnek a legmeglepőbb történetek?

Húsz évet éltem a fővárosban és úgy döntöttem, hogy szükségem van a további munkáim miatt visszatérni a vidékhez. Nem Szentes felé vettem az irányt, hanem Taliándörögdre költöztem, egy 650 fős faluba. Itt élek. Illés Sándor atyával több, mint tizenöt éve működtetjük a Római Katolikus plébániát, az Ősök Házát. (www.osokhaza.hu) Itt a térség tárgyi és szellemi értékeit gyűjtjük, mutatjuk be. Nem egyszerűen egy „múzeumról” van szó, vagy „skanzenről”, hanem interaktív és nonprofit élettér működik itt, amely segít az odaérkezőnek megismerni a „falut”, a vidéket, a hagyományt.
Működik ezen a helyen pékség és rádió, ide eljöhetnek, és aktívan részt vehetnek a kenyér sütésében. Több mint 200 ezer ember fordult meg nálunk az elmúlt tizenöt év alatt.  

M.P.:A filmezés mellett a természetgyógyászat is megjelent az életedben. Honnan ered a természet szeretete, és a fűben-fában fellelhető gyógyítóerő ismerete?

Bővebben: A természet éltető ereje - interjú Szőke Andrással

A jazz műfaj, és a zeneszerzés évtizedes rutinjával rendelkező Bergendy Istvánt kérdeztük többek között a választás okáról, a mai zene világáról, Süsüről és rengeteg egyéb munkáról. Szókimondó véleményformálás az ötvenes évektől egészen napjainkig.

MP.:Két fő hangszere a szaxofon és a klarinét (az ének mellett). Miért éppen ezekre esett a választása?

B.I.:Annak idején, az '50-es évek közepén '53-'54-ben, mindketten Öcsémmel, a Péterrel zongorázni szerettünk volna, de bizonyos objektív nehézségek miatt, (nem volt zongoránk, a szomszéd néninek se volt, hogy átjárhassunk gyakorolni) ez nem ment. Így apánk felkereste a mai Szlovákiában élő rokonokat néhány alkalommal, s mindig hozott valamilyen hangszert. Elsőként egy Weltmeister tangóharmonikát kettőnknek, ami ott jóval olcsóbb volt, mint Magyarországon, és hát ez hasonlított legjobban a zongorára, amin (akkori tudásunk szerint) a legjobban lehetett a zenei alapokat elsajátítani.

Aztán esténként édesapám hallgatta az Amerika Hangját, ha pedig nem hírek voltak, akkor a Music USA adásaiban a lassú beszédű, mély hangú Willy Scanover kommentjeivel a jazz-zene legnagyobbjait lehetett megismerni, s megszeretni, mint mi is tettük akkor. Így ismertem meg Benny Goodman klarinétozását, Charlie Parker, Ben Webster, Stan Getz szaxofonozását. Akkor alakult ki a zenei ízlésünk és a kérdezett hangszerek szeretete. Édesapánk ismét elment a Vág-völgyében élő rokonokhoz és hozott az útjairól egy-egy szaxofont, egy-egy klarinétot és ezt követően már csak ezeken voltunk hajlandók játszani és gyakorolni.

MP.:A Bergendy-együttessel milyen fő zenei vonalakat képviselnek, milyen kilengések voltak?

Bővebben: Mélyinterjú Bergendy Istvánnal

Öt szerencsés kisgyermek lehetőséget kapott arra, hogy feltegye az őket leginkább érdeklő kérdéseket Joulupukkinak, a Lappföldi Mikulásnak. A srácok igazán kitettek magukért, Joulupukki pedig hatalmas türelemmel, és kellő komolysággal válaszolta meg a csemeték kérdéseit. Fogadjátok szeretettel a különleges kérdezz-feleleket a gyerekek és a Télapó között!

"A Télapó hogyan tudja 1 éjszaka alatt a világ minden kisgyerekéhez elvinni az ajándékokat?" Milán 5,5 éves

Joulupukki: Ez egy hatalmas titok, de elmesélem most, csak maradjon köztünk. Azt te is észre vetted már, hogy a világ különböző részein eltér az idő. Amikor a gyerekek, itt Lappföldön felébrednek és játszanak a barátaikkal, vagy az iskolába sietnek, a világ másik felén lévő gyerekek alszanak, mert ott éppen éjszaka van. Ilyenkor mi az északi fényt hívjuk segítségül (Aurora Borealis), hogy segítse utunkat. És nem utolsó sorban Rudolfnak van egy különleges varázslatos képessége, ami hatalmas erőt ad neki.

"Honnan van a Mikulás szánja" Alma 6,5 éves

Joulupukki: A manók készítették az összes szánkómat. Nagy tapasztalattal rendelkeznek a fa megmunkálásának terén, és imádnak fából készíteni dolgokat.

"A télapó gyerekkora óta növeszti a szakállát, hogy olyan hosszú?" Hanna 7 éves

Bővebben: Ti kérdeztetek, a Mikulás válaszolt

Olvasóink értékelése: 1 / 5

Gerald McBoing Boing egy 6 éves kisfiú, aki szinte minden hangot tud utánozni. A történet akkor kezdődött, amikor Gerald két éves volt, s amikor beszélni kezdett, tudjátok mit mondott? Nem mondott ki szavakat, hanem csak azt, hogy BOING BOING!

Az 50-es években sikeresen futó rajzfilm 2005-ben új köntösbe öltözött, John Derevlany jóvoltából. John egy picit átírta, még feldolgozhatóbbá tette az óvodás korosztály számára a történetet. 52 epizód született, rengeteg örömet és nevetést okozva a nézőknek. John Derevlany, Los Angelesben élő íróval és producerrel beszélgettünk a sorozat születéséről és az egyéb munkásságáról.

M.P.:A weboldaladon a következő szavakkal jellemzed magad: író, producer, játék dizájner, teljeskörű média srác. Melyik vagy leginkább?

J.D.:Egy picit mind én vagyok - író, producer, játék dizájner, stb. Ez azért van, mert manapság a médiában csak kevés projektem fut egy időben. Amikor egy új projektet fejlesztek, megpróbálok egy sztorit kreálni köré, amit aztán a több kommunikációs csatornán, mint például  TV showk, játékok, iPhone vagy iPad alkalmazások, weboldalak, kiadványok, játékok, és néha kalandparkokon keresztül tudok népszerűsíteni.

Amikor például egy régi történethez nyúlok hozzá, a készítés során több korszerű, interaktív elemet is alkalmazok. Nem teljesen ez volt a helyzet a Gerald McBoing Boing"-gal, mivel az 10 éve, még azelőtt készült, hogy ezek az új technológiák teret nyertek volna. Ez inkább a következő 2013-ban készülő sorozatomra, a Lego’s “Legend of Chima,” –ra jellemző.

M.P.:Miért éppen a Gerlad McBoing Boing sorozatot dolgoztad fel. Az eredeti egy 1950-es évekbeli animációs sorozat.

Bővebben: Gerald McBoing Boing - Interjú John Derevlanyvel, a 2005-ös rajzfilm megalkotojával